Juhász R. József három hónapos hídőri feladatai április végén befejeződtek, s az alkotófolyamat lezárásaként egy kiállításmegnyitóra várta az érdeklődőket 2024. április 26-án a párkányi Barta Gyula Galériában.
A Hídőr Projekt egy Párkányban létrehozott kezdeményezés nyomán a Svájcban élő Frühauf házaspárnak köszönhetően jött létre, lehetőséget adva arra, hogy a kortárs művészeti törekvések bemutatkozhassanak. Olyan művészek kaphatnak meghívást, akik alkotásaik révén egy újfajta kommunikációra, kapcsolatkeresésre ösztönzik az embereket. A projekt olyan elképzelések megvalósítását szorgalmazza, amelyek révén szellemi és mentális hidak épülnek Párkány és Esztergom, a helybéliek és az idelátogatók, a különböző nemzedékek vagy társadalmi csoportok között.
Juhász Rokko költő, kultúra- és művészetszervező, performer, az Iródia mozgalmának, majd 2019-ben a Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület alapító tagja. Saját elmondása szerint véletlenül került bele a HÍDŐR-programba. Hogy miért? Ez a későbbiekben kiderült. Párkány és környéke azonban nem volt ismeretlen számára, mert itt született, iskoláit is itt és Érsekújvárban végezte.
A kiállításmegnyitón a megjelenteket Himmler György üdvözölte, aki a HÍDŐR-projekt helyi képviselője. Köszöntőjében utalt arra, hogy több évtizedes barátság és munkakapcsolat fűzi össze őket Rokkóval. Az eltelt három hónap alatt „Minőségi beszélgetések” helyszíne volt a hídőr-ház, amely meg is újult az utóbbi időszakban. Frühauf Károly átadta a bizonyítványt, amely arról tanúskodik, hogy hídőri munkáját kiválóan végezte Rokko. Majd hozzáfűzte: „Akit egyszer hídőrnek választottak, az örökké az marad.” Ezt követően a művész is szót kapott. Bevezetőként kitért arra, hogyan lett belőle hídőr. Egy izraeli művésznek kellett volna jönnie, akit nem engedtek a háború miatt. Ő meg kéznél volt, és így lett ő a 61. hídőr, életének a 61. évében. Elhangzott, hogy a 61-es projektben központi helyet kapott a „Quality Talks” (Minőségi Beszélgetések) sorozat. A jó hangulatú beszélgetések során olyan témákat érintettek, mint a nacionalizmus, a zsidókérdés, a kitelepítések, a lakosságcsere. Szó esett az egyén és a közösség felelősségéről, a nemzedékekre ható következményekről. A kiállításon fényképfelvételeket is láthattunk az eseményekről, valamint drónfelvételeket a természeti környezetről, a kivilágított hídról. Dokumentumok gyűjteményébe is bepillanthattunk, amelyek a híd újjáépítésének előkészítését szemléltették. Videófelvételen betekinthettünk a párkányi előadás egyikébe. A Párkák című performance a sors, a végzet kérdéskörét érinti. A kellékek is helyet kaptak a kiállításon.
Az Esztergom–Párkány közötti híd jelenleg, immár 100 éve, az 1000 éves Magyar Királyág első fővárosát kapcsolja össze a hazáról 1920-ban elszakított északi résszel. Hiányoljuk és sajnáljuk, hogy a 61-es projektben egyáltalán nem esett szó az esztergomi kapcsolatokról.
A fotót Szabó László készítette.
