Boldog Gizella Emlékülés Esztergomban 1.
Április 21-én Boldog Gizellára emlékeztünk a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Esztergomi Vármúzeumának Lovagtermében. Szent István király felesége, a magyarok első koronás királynéja, Szent Imre herceg édesanyja fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében. Idegenből jött hazánkba, népeket és közösségeket kötött össze, hitben erősítette magyar népünket.
Az emlékülés szervezője a Kortárs Női Reflexiók Fóruma (KNRF). Céljuk, hogy a történelemből olyan nőalakokat mutassanak be, akiknek életéből tanulhatunk és példaképül szolgálhatnak az ifjúság számára is. A rendezvény fővédnöke a Szent György Lovagrend, amely Európa egyik legkorábbi világi eredetű lovagrendje volt. Tevékenységük napjainkban is sokrétű: a magyar nemzeti eszmék és értékek védelme, a lovagi erények korunknak megfelelő gyakorlása, a magyar nemzeti és katonai hagyományok feltárása, ápolása és közkinccsé tétele. Legfontosabb számukra a karitatív tevékenység: lelki gondozás, adománygyűjtés.
Elsőként dr. Pusztai Tamás, az MNM Esztergomi Vármúzeum igazgatója mondott köszöntőt. Örömét fejezte ki, hogy a rendezvény helyszínéül az Esztergomi Várat választották a szervezők. Dr. Major Gyöngyi – a KNRF elnöke – elmondta, hogy ez a mai emlékülés egy rendezvénysorozat első állomása. Értékzavaros világunkban fontos szerepe van Gizella személyének. Céljuk bemutatni az ezeréves történelmi örökséget, benne a Gizella-hagyomány ápolását. Dr. Gotthard Csilla – a Szent György Lovagrend passaui kormányzója – is üdvözölte a megjelenteket. Örömmel mutatta azt a könyvet – Regina Gisela –, amely történelmi tényekre felépített tanulmánykötet, hidat képez a magyar és a bajor nép között.
A meghívott előadók között elsőként Mohos Gábor – Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke és érseki helynök, az Esztergomi Főszékesegyházi káptalan nagyprépostja – mondta el gondolatait, amelynek során arra a kérdésre kereste a választ: Mit üzen nekünk, a mai kor emberének, a magyar Szent Család? Az első szent magyar család – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre – ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ugyanazt tették, mint mi, csak másként, és ezen van a hangsúly. A közös hit segített, és a legfontosabb erény, az alázat jellemezte őket. Dr. Alberti Péter – Esztergom Megyei Jogú Város alpolgármestere – kihangsúlyozta, hogy Gizella kolostori életre készült, de amikor megkérték a kezét – Szent Adalbert közvetítésével – az ifjú István számára, igent mondott. Számára ez a házasság volt az önfeláldozás. 996-ban megtartották az esküvőt bajor földön és Esztergomban egyaránt. Új hazájában fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében. Templomokat, kolostorokat alapított, ezeket egyházi felszerelésekkel, saját kezűleg készített liturgikus öltözékekkel, textíliákkal látta el. Dr. Horváth István – az MNM Balassa Bálint Múzeumának nyugalmazott igazgatója – érdekfeszítő, vetített képes előadásában bemutatta, hogy milyen lehetett Esztergom és környéke Szent István korában. Géza fejedelem Esztergomot tette állandó székhelyévé. Okmányok tanúskodnak arról, hogy a régi város a Vár alján, a Kis- és Nagy-Duna partján egy egész sor, kisebb-nagyobb település halmazából állt össze. Közvetett források (Képes Krónika) szólnak arról, hogy Esztergomban született meg Géza fejedelem fia – Vajk, a későbbi István –, aki édesapjával együtt itt keresztelkedett meg. Az új évezred kezdetén, 1001-ben, itt zajlott István megkoronázása, aki az esztergomi érsekséget is megalapította. Itt verette az első magyar pénzérméket (dénárokat), amelyeken a „RegiaCivitas” (királyi város) felirat olvasható. Szintén közvetett források utalnak arra, hogy István király 1038. augusztus 15-én Esztergomban halt meg. Ezt megelőzően itt ajánlotta hazánkat a Boldogságos Szűz oltalmába.
Ennek a kornak az építményeit, a királyi vár maradványait, több méterrel a föld színe alatt találták meg a régészek. A régi Esztergom – már Szent István király idején is – jóval nagyobb kiterjedésű volt a mai városnál, különösen délkeleti és délnyugati irányban jóval túlnyúlt mai határain. A középkori Esztergom mintegy 19 kisebb-nagyobb településből tevődött össze. A török háborúk pusztítása előtti időben 38 templomot és 11 kolostort említenek az írott források! Ezek közül kb. 14-nek, 15-nek ismerjük a pontos elhelyezkedését, azonban közülük csak tíz azonosítható az oklevelekben említettekkel. Dr. Lovag Zsuzsa – régész – a Prímás-szigeten található kolostor feltárási munkálatairól beszélt. Rövid történeti áttekintéssel kezdte előadását, amelyben rámutatott arra, hogy 1073-ból származik az első írásos adat, amely említést tesz a kolostorról. A török hódoltság koráig szinte folyamatosan nyomon követhetők az épületegyüttesről szóló feljegyzések. A leletekből arra következtettek, hogy a kolostor épülete fontos, a királyi családdal kapcsolatos események helyszíne lehetett. Az udvar közepén egy kápolna állt. Körülötte 87 sírt tártak fel gazdag leletanyaggal. A kolostor épületén kívül, a Duna irányában, Árpád-kori település nyomait is megtalálták, minden bizonnyal a kolostorban szolgálók lakhelye lehetett. Kemencék, cserépedények és egy öntőműhely maradványai kerültek elő. A temetők és a szolgáló népek lakóhelye feltárásával lehetővé vált számos társadalomtörténeti következtetés megfogalmazása a kolostor mindennapi életére vonatkozóan. Mújdricza Ferenc – esztergomi építész – a leletek és a történeti dokumentumok alapján elkészítette a kolostor modelljét, amit meg is tekinthettünk. Dr. Prokopp Mária – Széchenyi-díjas művészettörténész – Boldog Gizella jelenetőségét méltatta, akinek hatása a 21. században is érvényesül. Gizella bajor hercegnő Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő lányaként született 980 körül. Istvánnal kötött házasságát a kölcsönös nagyrabecsülés, gyengéd szeretet jellemezte. Gyakran elkísérte férjét az országjáró körutakra is. Irgalmas szívű és adakozó volt. A krónikák kiemelték szelídségét, jótékonyságát, elmélyült vallásosságát. Fia, Imre herceg, majd férje halála után, az új király, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel megfosztotta vagyonától, s elűzték az országból. A nemzetközi politika igen nehézzé tette hazatérését bajor földre. Végül a fivére, II. Henrik császár által adományokkal gazdagított passaui bencés apácakolostorban kapott menedéket. Ezt követően különböző Gizella-ábrázolásokat láthattunk a Képes Krónikától kezdve a legújabb megoldásokig. Gizella királyné sírboltja a 15. század óta jelentős magyar búcsújáró hely, amely Passau óvárosának szívében található. Magyar nyelvű emléktáblán ez olvasható: „Ezen ősi templom falai között nyugszik Boldog Gizella – bajor hercegnő, Szent István felesége, az első magyar királyné, a niedernburgi kolostor apátnője.” Az Árva folyó völgyében – a lengyel Orawka (Kisárva) faluban – egy csodálatos fatemplom is őrzi Gizella királyné ábrázolását az 1650-es évekből. A késő gótikus, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt fatemplomban 52 magyar szent és boldog képeivel találkozunk. A bécsi Pázmáneum kápolnája az 1896. évi millennium korának Gizella tiszteletét őrzi. A magyarok Nagyasszonya előtt könyörög hazánkért István királlyal együtt. A nógrádi Kisecset barokk templom oltárképén Somos Gyula, napjaink jeles festőművésze újította meg Gizella ábrázolását, amint Szent Adalbert útmutatása szerint készíti a később koronázási palásttá alakított pompás miseruhát. A csodálatos üvegablakok által a magyar szentek panteonjává válik a dunaújvárosi Krisztus Király Főtemplom. Bráda Tibor festőművész a magyar Szent Családokat – elsőként Szent István és Gizella családját – állítja a 21. század embere elé. Dr. Vukov Konstantin – műemlékvédelmi szakmérnök – a Gizella kutatócsoport munkájáról számolt be. 2021-ben kutatócsoport jött létre a KNRF kezdeményezésére. A kutatócsoporthoz 17 kiváló munkatárs csatlakozott, akik között egyháztörténész, teológus,történész, könyvtáros-bibliográfus, művészettörténész, levéltáros, fotóművész van. Tudományos dolgozatok készültek a boldogként tisztelt magyar királynéról, a liturgikus hagyományban elfoglalt helyéről, alakjának művészi ábrázolásairól. Elkészült a szép kiállítású, képekkel gazdagon illusztrált kötet, amely öt részből áll. 1. Gizella királyné társuralkodása, 2. Gizella királyné tisztelete, kanonizációja, 3. Gizella királyné emlékhelyei, 4. Gizella királyné a művészeti ábrázolásokban, 5. Gizella templomok és iskolák.A 15 tanulmányból átfogó képet kapunk a kor hatalmi erőteréről és a királyi pár előtt álló történelmi kihívásokról. Az emlékülés programjában szerepet kapott a La Mia Fonte (Forrásom) énekkar is. Karnagyuk – Farkasházi Dávid – elmondta, hogy a kórus az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Közösségek szentségimádása alkalmára alakult. Igényesen összeválogatott kórusművekkel léptek a közönség elé Esztergomban is. Igyekezett úgy válogatni a darabok között, hogy kapcsolódjanak első szent királyunkhoz és családjához. Először két Kodály-mű hangzott el. A Szent István királyhoz írt himnusz szövegét Kodály Zoltán dolgozta fel teljesen új, általa írt dallammal. A Gömöri dal népdalait az István király által alapított vármegyében gyűjtötte a zeneszerző. Kortárs zeneművekkel zárták műsorukat. Andorka Péter kórusművében a Szent Imre himnusz dallama csendült fel.
Az emlékülés előadói rávilágítottak a magyar Szent Család létrejöttének politikai hátterére, megismertük Gizella bajor hercegnő önfeláldozó jellemét, hű felesége lett Szent Istvánnak és jó édesanyja gyermekeinek. Miseruhák hímzésében jeleskedett, és sokat tett a katolikus hit megszilárdításáért. Családi életük példaértékű volt. Ezek a gondolatok fontos üzenetet hordoznak a 21. század emberének is.
A fotót Szabó László készítette.
