Az 5. századi Athénben minden polgár számára kötelező volt a politikai állásfoglalás. Nekem magamnak is mindig volt véleményem a körülöttem lévő világról, ám az elmúlt harminc esztendőben, amióta közöm van a sajtóhoz, a műfaj adta lehetőséget a legritkább esetben használtam föl arra, hogy publikussá tegyem az állásfoglalásomat. Úgy véltem, vannak erre alkalmasabb szakemberek, és egyébként is jobb, ha a suszter megmarad a kaptafánál, így leginkább a história rejtelmeiben kutakodtam, az abban megismerteket, tanultakat népszerűsítettem. Vannak azonban olyan történelmi pillanatok, amikor hosszas várakozás és szemlélődés után az ember eljut odáig, hogy egyszer csak túlcsordul a pohár, kikívánkoznak belőlünk gondolatok, eljutunk odáig, hogy a köz érdekében és szolgálatában –ha módunkban áll-, mégiscsak elmondjuk, mit is gondolunk, „mi újság a Futrinka utcában”.
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE
Két ismert cseh író után következzék egy szlovák alkotó, mégpedig az a szlovák költő és író, aki első verseit – Petőfi és Arany hatására – magyarul írta. Pavol Országh, vagy magyarosan Országh Pál, a legismertebb szlovák költők egyike, jelentősége pedig legalább akkora, mint a példaképének tartott Petőfié és Aranyé a magyar irodalomban.
Esztergom város az adósságrendezési eljárás miatt, a törvényi előírás szerint csak kötelező önkormányzati feladatokat vállalhat. A nem kötelezö önkormányzati feladatok közé tartozik a Balassa Múzeum fenntartása, az alapfokú zenei oktatás ellátása, valamint a város fogyatékosokat ellátó intézménye, a Montágh Imre EGYMI Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola működtetése. Ezen intézmények fenntartását a megyének kívánták átadni, azonban a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés úgy döntött, hogy nem veszi át a Balassa Múzeumot és a Montágh Iskolát a várostól, a Zsolt Nándor zeneiskola pedig csak 2012 júliusától kerülhet a megyéhez.
Géza nagyfejedelem 997-ben bekövetkezett halála után fia, István –pogány nevén Vajk- követte őt a méltóságban. A történet nem volt egyszerű, hiszen Géza volt az, aki az öröklődés ősi rendjét megváltoztatva bevezette a primogenitúrát, (elsőszülöttség) vagyis, hogy a tőle származó legidősebb fiú lép a helyébe, nem pedig Árpád nemzetségének legidősebb férfisarja. Ki is tört a háború Koppány és István között, de ne siessünk ennyire előre.
Húsvét ünnepe a keresztény ember számára az év legfontosabb időszaka. De nem csak a hívők számára örömünnep e néhány nap. Legalább is néhány évtizede még így volt.
Jól emlékszem még gyermekkorom elrejtett nyuszifészkeire, amiket lázasan kutattunk a kertben, hogy aztán örömtől ragyogó szemmel bontogassuk az ajándékokat. Vagy tiniként a húsvét hétfői lázas várakozásra. Vajon eljön-e Ő is meglocsolni? Fontos vagyok-e neki ennyire? Aztán azok a locsolkodások, mikor mi, lányok együtt vártuk a fiúkat, akik kölni helyett szódavízzel gondoskodtak arról, hogy el ne hervadjunk. De ahogy delet harangoztak, bizony ők sem maradtak szárazon!
Feledhetetlen élmények, amikre ma is szívesen emlékszem vissza.
„Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék Jézust… Amikor odaértek látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt. Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az bátorította őket:”Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették…” –olvashatjuk a húsvét vasárnapi evangéliumban Szent Márk szerint. Nem véletlen tehát, hogy a húsvét a kereszténység legfőbb ünnepe, „solemnitas solemnitatum”. Korban is a legrégibb, egyidős az egyházzal, mintegy az egyházi év kialakító ereje. Az első századok húsvétjainak alapeszméje, hogy egyszerre jelenítsék meg a szenvedést és a föltámadást. A IV. századtól azután különválik a Kereszt húsvétja a Feltámadás húsvétjától.
Normális esetben minden elítéltet bíróság elé állítanak, lefolytatják a pert, majd megszületik az ítélet. Jézus esetében ez nem egészen így történt. Ellenséges erők, önös érdekek sokasága csapott össze, mígnem a koncepciós per a botrányos kereszthalállal végződött. De bevégződött-e, hiszen számtalanszor tesszük fel a kérdést, mi történne, ha Jézus napjainkban született volna emberré? Valószínűleg épp úgy halálra adnák, mint kétezer esztendővel ezelőtt, egyszerűen azért, hogy beteljesüljön az Atya üdvözítő akarata. Az evangéliumok szerint komoly nehézséget jelent az Messiás perében és kivégzésében részt vevő zsidók felelőssége és valójában némileg jelentőségét veszti a rómaiak bűnrészessége. (Dr. Barsi Balázs)
„Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.”
Márai Sándor: Füveskönyv (részlet)
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
Az Átkelő 2008. évi első számában Bárdos István Nemzetállamok-világháborúk-Európai Únió c. tanulmányában (alcím: Válasz a XIX-XX. század kihívásaira) az európai egységesüléshez vezető, göröngyös történelmi utat elemzi. Célja az, hogy „a bonyolult társadalmi, gazdasági folyamatnak az elvi és kapcsolódó gyakorlati eredményeit, problémáit tekintse át” és feltárja (BÁRDOS 2008/1:54). A tanulmány kiemelkedő érdeme, hogy a Trianoni békeszerződés miatt leszakított, majd az I-II. bécsi döntés értelmében csupán csak mintegy 5 évre visszakapott országrészek történelmi folyamatait, politikai-társadalmi változásait, sorban bemutatja és külön-külön elemzi. Idézzük fel példának egy részletet a Kárpátalja c. fejezetből.
){kind=link}