Artner Margit (1954–2023) grafikusművész emlékkiállítása
2024. április 5 – május 3 között volt látható Lábatlanon, a Gerenday Közösségi Ház kiállító termében Artner Margit budapesti grafikusművész emlékkiállítása. A megnyitót megtisztelték jelenlétükkel a helyieken kívül, a vármegye más településeiről érkezett művészetkedvelők, és természetesen a budapesti családtagok, rokonok, barátok, pályatársak. Lábatlan Város Képviselő Testülete nevében Mezei Ferenc köszöntötte a jelenlévő művészetbarátokat, a művésznő hozzátartozóit, és hangsúlyozta a kiállítás magával ragadó szépségét, kiemelkedően magas szakmai színvonalát, majd átadta a megnyitó megtartására a szót A. Bak Péternek, a kiállítás kurátorának.
A. Bak Péter bemutatta a közönségnek a mellette álló Artner Annamária közgazdász professzor asszonyt, a művésznő húgát és lányát. Megemlítette, hogy ő javasolta (mármint A. Bak Péter) az első emlékkiállítás megrendezését ebben a remek galériában, amely méltó hely Artner Margit művészetének bemutatására. A Jászai Mari téri műteremből ideszállította a kiállítás anyagát, majd szakszerűen megrendezte, és most maga is gyönyörködve szemlélődik.
Artner Margit 1954. január 16-án született Budapesten. 1968–1972 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ötvös szakára járt. Érettségi után könyvekhez (Corvina, Móra Könyvkiadó), napi- és hetilapokba készített illusztrációkat. 1974-től foglalkozott a művészi munkásságának legjavát kitevő rézkarccal.
Tagja volt a Művészeti Alapnak, majd a jogutód Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a Zebegényi Szabadiskola grafikai szakának, a Koller Galériának, a Rézkarcoló Művészek Alkotó Közösségének, a Molnár-C. Pál Baráti Kör Egyesületnek és a lakóhelyén működő XIII. Kerületi Képző- és Iparművészek Egyesületének.
Első egyéni kiállítása 1982-ben a Csepel Galériában volt (ma már nem létezik a galéria).
A művész munkásságát bemutató publikációk:
Magyar Festők és Grafikusok Adattára, Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III., Magyar Festők és Grafikusok Életrajzi Lexikona I-II.
Artner Margit művészetére a magas fokú technikai tudás, a figuralitás és a humánum megjelenítésének hármas egysége a jellemző. Ez tulajdonképpen a Molnár C. Pál Baráti Körének is a jelmondata, amelynek tagjaként Artner Margit is rendszeresen részt vett a Kör közös kiállításain.
Artner Margit képeinek világa az álom és ébrenlét között lebegnek. Részletekbe menő pontossággal ábrázolja a számára fontos dolgokat: füvet, fát, kavicsot, az Unikornist, az árkádok geometrikus díszeit. Gondosan kidolgozott egyedi pontozásos rézkarc technikájú és adott estben finoman színezett grafikai lapjain nyugodt visszafogottság érződik. Csendes meditatív, szürreális és metafizikus jellegű művein enteriőrök, építészeti motívumok és tájak kapcsolódnak szervesen egymásba. A jelképiséggel felruházott töredékes árkádsorok, kapuk és korlátok átjáróként szolgálnak két világ között. A természeti környezetben gyakran jelennek meg az idő múlására, napszakok váltakozására és az élet körforgására utaló szimbólumok. A kertben muzsikáló zenészek egy képzeletbeli, de teljességgel törekvő harmónia megteremtői. A reneszánsz művészet mindenféle patetikus felhang nélküli egyszerű bája vagy a németalföldi festészet gondossága, szinte természetszerűleg, mint inspirációs források épültek be a képekbe. Máskor a kedves, mesebeli figurák, középkori valós, vagy csak a fantázia által kitalált mesteremberek. Az álom- és meseszerűség, a rend és a nyugalom gyakran jókedvű játékossággal párosulnak a grafikákon.
Artner Margit egyik utolsó (ha nem a legutolsó) tagja volt annak a tehetséges grafikusművész nemzedéknek, akik a legmagasabb szakmai színvonalon, szívvel-lélekkel és keresztény hittel tudták, tudják megörvendeztetni a művészi grafika iránt rajongó közönséget.
„A magyar rajzművészet komoly állomásokat ért el, – magaslatokat. Innen, erről az esztétikai fennsíkról nehezebb a megújulás, egyben izgalmasabb is. Derkovits, Barcsay, Hincz, Kondor életműve olyan európai teljesítmény, mely kötelez. Artner Margit tisztában van ezzel a felemelő, egyben teremtő feszültséget okozó ténnyel. Mindez irányt és mértéket ad annak, aki egyéniség, aki nem talmi csillogásra, hanem maradandó minőségre törekszik. Ehhez műveltség és pallérozottság szükséges, az ébredő, feltámadó ötletek szellemessége, könnyed finomsága, ábrázoló biztonság, leíró erő, felderítő szándék. Szellemi befogadóképességének tágassága eredményezi Artner Margit grafikai témáinak változatosságát Villon, Shakespeare, Cervantes, Csokonai műveinek képi átköltéseiben, mértéktartó nosztalgiáját enyhe humorral fűszerezi. Harmonikusan ringatja madárcsoportjait, Ők a főszereplők, független, szabad madarak, a végtelen légtér gyors virágai. Hiszi és hiteti, hogy az élet játék, művészete csökkenti a konfliktusokat, lány vállán pihen, röppen sok madár, a föld is madárgyümölcs, az erdő is madárkerítés. Reneszánsz kútját szabadon helyezi a térbe építészeti környezete nélkül, ez is hozzátartozik képzelete függetlenségéhez. Csak élményeit választja ki a valóság számtalan ajánlatából, csak ezt sürgeti, tisztítja érett formává rajzi erőnlétének világos fogalmazásával. Érzékeny antenna fürge tudata, lényegre összpontosít, azt gyűjti, azt sugározza. Fanyar poézissel ereszti útjára az Utolsó sárkány-t, minden ember meseálmokkal telített lelkületét. A finomságot tovább fokozza, így lesz az alma még szelídebb, a pohár még légiesebb a lány kezében, az asztalon. A környezet is az, a motívum még inkább. Kiemel, old, ellenpontoz, nem véletlenül akad rá szépségeire, szerkeszti. Tudatos művész, még ösztöneit is intellektusa irányítja, ez tereli mederbe képpé érlelt tiszta érzelmeit. Ez a karaktere, ez a távlata, szabad térség, mely értelmes rajzi írásjegyekre vár, ezt sürgeti önmagától a fegyelem ellenőrzött szabatosságával.” (Losonci Miklós művészeti író)
A művésznő nem adta fel egyéniségét korunknak szinte naponta váltakozó, jövő-menő s mindjárt el is múló rengeteg művészeti irányzataiért, hanem az általa megkezdett és megszabott úton haladt. A sors nem ajnározta, és számos személyes fájdalom gyötrelme érlelte művészetét, amely vizuálisan bizonyítja, hogy egyéniségének feladása nélkül lehet valaki csak igaz és őszinte. Nem könnyű eredetinek lenni és még nehezebb igaznak, teljesnek maradni. Amikor a slendrián, tehetségtelenséget mutató rajzok valósággal elárasztanak bennünket hírlapokban, folyóiratokban és könyvekben, jóleső érzés látni a művésznő műveiből áradó komolyságot és felelősséget a művészet és a közönség iránt.
Artner Margit életútját és művészetét tekintve érthetetlen (én természetesen értem), hogy kiállításokon szakmai díjat nem kapott. A Munkácsy-díj is kijárt volna művészetének! Az illetékesek nem mérik igazságosan az elismerést. Ha kereste volna Supka Magdolna művészettörténész, a grafikusok nagyhatalmú mentorának kegyét, akkor talán másként alakult volna Artner Margit szakmai megbecsülése, díjakban megmutatkozó elismerése. Ami viszont minden hivatalos díjnál többet ér, hogy a grafikai lapjait a művészetszerető közönség örömmel megvásárolja.
„…Itt láthatjuk egy fiatal művész válaszát, reakcióját, talán védekezését is, mert számára életforma a mű létrehozása. Védelem, mert a zűrzavar, amiben élünk, összekuszált értékrendet, törvényeket. Ebből a zűrzavarból keresve kiutat bázisként támaszkodik a mesterségbeli tudásra, a pontos fogalmazásra. Nem tűri a homályt és nem alkuszik meg, de minden kis részletet megdolgozva precízen foglalja egybe sok szálon futó gondolatait. Itt van munkáinak Achilles pontja is, mert korrektsége elveti a spontaneitást, a szabadon futó vonal a száguldó rajz boldogító örömét, az önfeledt ének gyönyörét. Ezzel szemben nyújtja nekünk az álom, a mese, a legenda, vagy a Thomas Mann által is annyira vágyott mediterrán meleg tengerpart elíziumi képét. A reneszánsz kertek geometrikus rendben megvalósult vegetációjának, árkádjainak együttesét. A repkedő angyalok szárnyainak pontos látomását. Az elhullatott tollak lebegését. A rézkarcán megjelenő óra mutatója neki dolgozik. A perceket szívós munkával használja ki. Szinkronban van az idővel. Alig néhány év alatt jelentős műveket hozott létre. Termékeny és következetes művész…” Kass János (részlet a Művészet 1987. 2. számából).
Néhány fontosabb csoportos kiállítása:
1985 – XIII. Országos Grafikai Biennálé (Miskolci Képtár)
1993 – Országos Képző- és Iparművészeti Pályázati Kiállítás (Kecskeméti Képtár)
1996 – Magyar Illusztrációk (Magyar Intézet, Berlin)
1996 – Magyar – Olasz Kortárs Illusztráció (Vigadó Galéria, Budapest)
2006 – Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája (Budapest, Vár, azóta megszűnt)
2009 – Koller Galéria (Budapest, Vár)
Ezenkívül egyéni és csoportos kiállításokon vett részt Németországban, Japánban, Svédországban, Olaszországban és Cipruson.
A rézkarc elkészítése vázlatosan a következő lépéseken keresztül valósul meg: a rézlemez előkészítése és alapozása, a rajz átvitele a lemezre, maratás és nyomtatás. A rézkarc rajzát különböző hegykiképzésű acéltűkkel karcolják a felületre úgy, hogy a bekarcolt vonal mentén az alapfémnek látszania kell, kivillanjon. A karctűk alakja változatos, de általában nem készítik tűhegyesre, mert az ilyen tű el-elakad a fémben, nem lehet lendületes, könnyed vonalakat rajzolni vele (a fémfelület megsértését általában kifejezetten kerülni kell). Rézkarccal többszínű nyomatot is lehet készíteni, de ehhez annyi klisét készítenek, ahány színt akarnak alkalmazni, és annyi nyomtatási műveletet is végeznek egyetlen lapon. Előfordul olyan eset is, amikor a művész egyszerre visz fel több, különböző színű festéket a lemezre, ilyenkor egy menetben végzik a nyomtatást (például Gross Arnold rézkarcain találkozni ilyen megoldással). Ez a legegyszerűbb megoldás a nyomtatott lap színessé tételére, mely egyúttal sikeres üzleti fogás is. Ennél sokkal értékesebb, amikor a művész nem a piacot veszi célba, hanem a kis példányszámban nyomtatott lapjait egyenként, saját kezűleg színezi minőségi akvarellfestékkel. Ezt a megoldást választotta és alkalmazta Artner Margit, így minden lapja egyedi alkotás. Ezt a hosszadalmas és körülményes technikát manapság ritkán alkalmazzák. A XVIII. század végén és a XIX. század elején azonban elterjedt volt. A rajzot és a tónusértékeket az úgynevezett pontozó-kalapács hegyesre kialakított fejével ütögetik a lemezbe, amit előzőleg teljesen simára csiszolnak. A leütések változó sűrűsége és intenzitása határozza meg a fémlemezbe ütött pontok mélységét, méretét. Az így nyert különböző mélységű és átmérőjű apró pontocskák összességéből épül fel a kép. A pontozásos technikával látványos színes nyomatok készíthetők, mivel az apró, pontszerű elemeket tartalmazó nyomóformák kitűnő minőségű össznyomatot biztosítanak.
Artner Margit értett a bronz kisplasztikák készítéséhez is, hiszen ötvös szakon végzett. Az emlékkiállításán ezekből a kis méretű csodákból 20 db látható (különböző Kentaurok, Unikornis, Pegazus, Hinta zsoké, különböző Hintalovak). Két darab intim méretű festett szárnyas oltára posztamensen lett elhelyezve a jobb láthatóság kedvéért. Átlagos méretű egyszínű és színezett rézkarcaiból 16 db, valamint kisebb méretű színezett rézkarcaiból 13 db került a kiállítóterem falára. Bemutatásra került az életműből néhány remek ceruzarajz, tusrajz is. A művésznő többi rézkarcát, grafikai lapját asztalokra helyezett lapozható mappákban lehetett megtekinteni, megcsodálni, hogy még teljesebb legyen a munkásságát bemutató összkép, amit a látogató műbarátok örömmel vettek. Két üvegezett asztali tárlóban lettek elhelyezve Artner Margit személyes tárgyai, korábbi kiállításainak meghívói, művész igazolványa, családi fotók, Édesapjának „Évezredek története” című híres kötete, Édesanyjának fotója. A kiállítás látogatói megtekinthették még a művészeti eszközeit is.
Artner Margit húga, dr. Artner Annamária (1961–) neves közgazdász professzor. Édesapja, Artner Tivadar (Csáktornya, 1929. január 2. – Budapest, 1999. szeptember 21.) grafikusművész, művészeti író, újságíró, művészettörténész volt. Édesanyja Jenei Margit rézkarcnyomó mester volt.
Artner Margit grafikusművész életének 69. évében, 2023. július 13-án, hajnalban tragikus halálával örökre itt hagyott minket. Emlékét szeretettel megőrizzük és a műveiben tovább él.
