Szent Balázsról február 3-án emlékezik meg az egyház. Nevéhez illetve személyéhez fűződik a "balázsolás" szertartása, ám hogy ki is volt ő valójában, arról keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete leginkább a népszokásokban maradt fenn figyelmet érdemlő elevenséggel. Úgy tudjuk, hogy a 3-4. század fordulóján élt és 316 körül halhatott meg. Történetét is elsősorban a legendák őrizték meg.
Posts tagged as “Rajner Péter”
Az “Úr megjelenése”, görögül Epiphania Domini”, csodálatos ünnepe az egyházi évnek még akkor is, ha a karácsony közelsége miatt jelentősége látszólag háttérbe szorult. Eredetét az teszi különösen szokatlanná, hogy valójában egy eretnek tanítás nyomán lett része a hivatalos egyházi ünnepeknek, és mi több, pogány gyökerei is fellelhetők a vallástörténetben. Az utóbbit illetően január 6-a az ó-egyiptomi naptárban az örökkévaló Idő, Aion ünnepe volt. Tévesen azt hitték ugyanis, hogy ekkor kezdenek a nappalok hosszabbodni.
Beszélgetés Dr. Székely János püspök úrral
Nyilvánvalóan az egyházi év legnagyobb ünnepe a Húsvét mellett a Karácsony, amikor a keresztény világ Jézus születésére emlékezik. Az ünnep azonban a maga történetiségében föltesz néhány kérdést. Tudjuk-e például, hogy pontosan mikor született Jézus Krisztus?
Pontos dátumot a hagyomány nem őrzött meg, az evangéliumokból az egyetlen biztos támpont Szent Lukács, aki leírja, hogy pásztorok tanyáztak vidéken kinn a szabad ég alatt. Márpedig télidőben a Szentföldön is van annyira hideg, hogy az állatokat nem tartották éjszakánként a szabad ég alatt. Ebből azt valószínűsíthetjük, hogy a születés inkább tavasszal vagy nyáron történhetett.
Advent, másképpen „Úrjövet” (Adventus Domini) az egyházi év szent időszaka. Korábban négyhetes böjt volt, előkészület a karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére. Igen érdekes, hogy a középkori hazai liturgikus gyakorlatban advent első vasárnapjának evangéliuma –eltérően a Missale Romanum előírásától- Jézusnak a szamár hátán történő jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg, amikor a századok Királya bevonul az új egyházi évbe, amely a polgári esztendőtől eltérően adventtől-adventig tart.
A karácsonyi ünnepkör első jeles ünnepe a kisázsiai Myra püspökének névnapja. Gyermekek, diákok, de halászok, kalmárok védőszenjte is volt. A megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót Szent Miklós pénzének nevezték. Ez a szokás a debreceni református tőzsérek között még a XVII. században is élt. Ami mikulás napját illeti, napjainkban a karácsonyhoz hasonlóan kicsit torzulni látszik. Szinte pótcselekvésként vásárlási láz lesz úrrá az embereken, mint ahogyan Myra csodálatos püspöke is egyszerűen Télapóvá vált. Pedig érdemes kicsit mélyebben, behatóbban megismerni a történetét, ami egészen másról szól, mint ahogy azt manapság értelmezzük, átéljük, megünnepeljük.
Azt szokták mondani, hogy a „szegénység nem bűn, csak kissé kellemetlen”. A megfogalmazás igen humánus, hiszen korántsem „kissé”, amennyiben télen fűtés és meleg víz nélküli állapotokkal, kifizethetetlen számlákkal, befizetetlen adókkal és banki fenyegetésekkel, végrehajtással, horribile dictu éhezéssel jár együtt. (Tudjuk, hogy ma Magyarországon több száz gyerek naponta koplal, mert sem otthon, sem az iskolában nem kap elegendő élelmet.
Az a leány, akivel II. András és Gertrúd királyné megajándékozták a világot valójában már négyesztendős korában elkerült Magyarországról. Német földre ment, hogy Wartburg várában nevelkedve később Lajos thüringiai őrgróf feleségeként testesítse meg azt az új típusú asszony ideált, amely a 12. században kezdett előtérbe kerülni. Legendájára és tiszteletére jellemző, hogy már halála után négy esztendővel 1235-ben az egyház a szentek sorába iktatta. Az egész keresztény világban oly gyorsan elterjedő hírneve leginkább annak volt köszönhető, hogy olyan területen élt, amely közvetlenebbül kapcsolódott be az európai szellemi élet fejlődésébe.
„Tegnap harangoztak, holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak…”
Sport, egészségügyi séta és általában az egészséges életmód… -sajnos tőlem meglehetősen távol eső fogalmak. Most mégis, lassan két hét óta esténként kisétálok a Széchenyi térre, megállok a Betlehem előtt, majd végig a Szent Lőrinc utcán és vissza. Figyelmeznem kell, mert a közelgő ünnep figyelmeztet arra, hogy meg tudjunk pihenni, képesek legyünk kikapcsolódni a mindennapok szürke egyhangúságából készülve a Szent Születésre. Gondűző hangulat, amit nem a kocsma pultjánál szolgálnak fel, hanem a templomok városában, itt Esztergomban, mindannyiunk örömére és megnyugvására.
Hazánk és így Esztergom több mint ezer esztendős története szorosan összefügg az egyház történetével. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ennek az elmúlt évezrednek minden fénye és árnyéka valamilyen módon az egyházhoz kapcsolódik, és így különösen Esztergomhoz, hiszen Szent István egyházszervezői koncepciójának és az Apostoli Szentszék egyetértésének köszönhetően hazánk akkori királyi székhelye a "magyarok érsekének" a székhelye is lett.
){kind=link}
){kind=link}
A Szent Istvánnak tulajdonított fölajánlás óta Magyarország Mária országa. Nem véletlen, hogy az egyházi ünnepek sorában a legtöbb éppen Szűz Máriával kapcsolatos, és noha közülük a legjelentősebb mindig is Nagyboldogasszony volt, a többi Máriához kapcsolódó ünnepről is méltó módon megemlékeztek hazánkban. A kultusz jelentőségét mutatja, hogy még a XX. században is élt hazánkban egy sajátságosan magyar szokás, jelesül, hogy a fiúgyerekek is rendszeresen megkapták utónévként a Máriát. Középkori hónapneveink közül is az augusztust Kisasszony havának nevezték, noha Kisboldogasszony ünnepe szeptember 8-ra esik.
){kind=link}