Gróf Esterházy Jánosra emlékeztünk Párkányban
A Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás (Nána, Felvidék), a Párkányi Városi Múzeum és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (Pilisvörösvár) közös szervezésében ünnepi megemlékezés helyszíne volt a Párkányi Városi Múzeum 2021. szeptember 1-jén. Isten szolgája Esterházy János – felvidéki mártír politikus – születésének 120. évfordulója alkalmából kiállításmegnyitóra és könyvbemutatóra került sor.
A Pázmaneum Társulás 2021-re Esterházy-Emlékévet hirdetett. Felhívással fordult a civil szervezetek, egyházi közösségek, ifjúsági mozgalmak képviselőihez. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a bevezetőben említett három szervezet, hogy Isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatásáért fohászkodva minél szélesebb körben népszerűsítsék az általa tudatosan vállalt és képviselt keresztény érékrend mai időszerűségét és fontosságát.
A kiállítótérbe érkezve hatalmas tablókat tekinthettünk meg, amelyeken végigkövethettük a mártír politikus életútját. Az Esterházy János – Isten szolgája című vándorkiállítás dr. Molnár Imre történész– Esterházy-kutató – és Laczkó Gábor grafikus közös munkájaként jött létre az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont égisze alatt. Ezzel a párkányi megnyitóval folytatódott a vándorkiállítás, hogy a Kárpát-medencét bejárva felidézze Esterházy János életútját és lelki örökségét.
Hangulatos zenedarabok jelezték a megemlékezés kezdetét a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola tanárai közreműködésével. Gáspár Bettina hegedűn, Kurina József fuvolán játszott. Juhász Gyula – párkányi múzeumigazgató – megrendítő előadásában Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa című verse hangzott el. A költemény minden sora nagyon időszerű, de különösen az utolsó versszak:
„hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?”
Prof. dr. Popély Gyula történész nagy vonalakban felvázolta gróf Esterházy János életútját az 1938-as visszacsatolásig, amikor a gróf felkérést kapott, hogy legyen képviselő a magyarországi parlamentben. Ezt ő visszautasította, nem hagyta el szülőföldjét, mondván: „…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is…, mert ha másokat maradásra bírok, én sem mehetek el innét…”.János gróf politikusi tevékenységét már ebben az időszakban is az édesapjától kapott intelem határozta meg: „Légy jó keresztény, és jó magyar!” A felvidéki magyarság érdekeit képviselte, hitt a kereszténységnek, mint a nemzeti kisebbségeken átívelő közös értékrendnek az egyesítő szerepében.
Dr. Molnár Imre történész folytatta a mártír életútjának bemutatását, különös tekintettel az 1945 utáni évekre, mert ez az időszak a hit próbatétele volt számára. „Esterházy János 1945-ben ért el egy olyan útkereszteződésbe, ahol már nem volt út se balra, se jobbra, ő mégis megtalálta a saját útját, mégpedig felfelé. A hit három lépcsőfokán jutott el jogaink és igazságunk fegyverrel történő megvédésétől, az áldozatvállaláson át a mártíromságig, kilépve a gyűlölet ördögi köréből” – hangsúlyozta az előadó. Hihetetlen nagy hite megmaradt a fogolytáborok szörnyűségei között is. Isten szentjei segítették őt, hogy a rabságot krisztusi szolgálatként élje meg. A boldoggá avatás még folyik, de mi már szentként tekinthetünk rá, hiszen életével tett tanúbizonyságot mély istenhitéről. Esterházy akár az Eucharisztia szentje is lehetne. Négy nemzet örökösének nevezte Esterházy grófot, akinek boldoggá avatása még inkább erősítheti e nemzetek összetartozását. Joggal tekinthetünk rá, mint a krisztusi szeretet példaképére. Életfelajánlási imáját Esterházy Lujza, a nővére, jegyezte le: „Jézus Urunk, engesztelő áldozat kívánok lenni itteni magyar népünkért, s veled együtt kérni az Atyát, mentse meg ezt a mi szegény népünket a pusztulástól, a kitelepítéstől és minden pusztító veszedelemtől. Hogy segítsem keresni ezt a kegyelmet, csatlakozni kívánok Jézus szívéhez a keresztfán a szentmiseáldozatban, s vele együtt kívánok engesztelő áldozattá válni. Ámen.”
Ezt követően Molnár Imre bemutatta az Isten szolgája Esterházy János emlékkönyv III. kötetét, amelynek hátlapján prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész ajánlása áll. Ő így ír Esterházy Jánosról: „Tudott megbocsátani, szolgálni és szeretni minden embert, minden körülmények között, és életét fel tudta ajánlani honfitársaiért.”
A rendezvény a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
A megemlékezés után a párkányi Sobieski-emlékparkba vonultunk, amelyet a lengyel–magyar barátság parkjának is neveznek. Az Esterházy János-emlékkőnél a szervezetek, intézmények, társulások és magánszemélyek helyezték el az emlékezés virágait. Berényi Kornélia Sajó Sándor Magyar keresztcímű költeményét adta elő, majd közösen elénekeltük a Magyar Himnuszt. Az ünnepi megemlékezés zárásaként dr. Fóthy Zoltán esperes, plébános szentmisét mutatott be a Szent Imre-templomban Isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatásáért. A szentbeszédben példaként állította elénk a mártír politikust, akit hite, hitvallása, nemzete iránt érzett hűsége tett naggyá. Ő az, aki szentül politizált, a saját önös érdekeket teljesen kizárta, hogy népe javát szolgálhassa.
Befejezésül idézzünk Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár ajánlásából, amelyet az Esterházy emlékkönyv III. kötetéhez írt: „Esterházy János minden körülmények között példát mutatott a nemzeti összetartozásra, a nemzettársaink melletti kiállásra és a szülőföldön való megmaradásra. Hagyatéka arra buzdít mindnyájunkat, hogy kiálljunk értékeink és közösségeink mellett.” A kiállítást és a kötetet egy későbbi írásunkban részletesen ismertetjük majd.
A fotót Szabó László készítette
