Wernke Bernát esztergomi költő ezzel a költeményével köszöntötte Bugyács Sándor festőt kiállítása megnyitóján: Csillogó bizonytalanságok. 2019. augusztus 21-én nyílt meg a párkányi képzőművész – eddig kiállításokon még be nem mutatott – alkotásaiból rendezett tárlat az esztergomi TÁR-LAK Szalonban. Ez alkalommal tollrajzokat, grafikákat, olajképeket láthat a közönség.
Bugyács Sándor Párkányban (Szlovákia) élő festőművész, grafikus, illusztrátor. Az autodidakta művész a zebegényi szabadiskolát látogatta, mestere: Simonyi Lajos, Váli Dezső, Szűcs Miklós, Végh András volt. Főleg egyedi grafikákat és tollrajzokat készít. Meseszerű, szürrealisztikus álomvilágot jelenít meg képein. Kosztümös figuráival a kortalanságot igyekszik kifejezni. Képei gyakran szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. Tagja a Szlovák Képzőművészeti Uniónak, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének és az Esztergomi Művészek Céhének. Alapító tagja és évente visszatérő alkotója a Szőgyéni Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábornak.
Az ünnepélyes megnyitón Soós Kadocsa – a Szalon tulajdonosa – köszöntötte a művészetbarátokat. Wernke Bernát és Bakai Ferenc – a korábban említett – vers előadásával lepte meg a kiállító művészt. A tárlatot Ferenczi Gábor festőművész nyitotta meg, aki a szőgyéni táborban ismerte meg Bugyács Sándort, vagyis „ott találta meg a zsák a foltját”. Ezzel arra utalt, hogy nagyon sok a közös vonás kettejük között. Bugyács Sándor képein a láthatatlant teszi láthatóvá. Alkotásai jellegzetes világot tárnak elénk, amelyeket absztrakt világlátás és finom humor jellemez. A pillanat lényegét ragadja meg és önti formába.
A Szalonba belépve lenyűgöző látvány fogadta az érkezőt. A hat színes olajkép központi helyre került. A képekről a „bugyácsos” képszerkesztés, színhasználat, vonalvezetés és a jellegzetes figurák köszönnek vissza. Az alkotások a kék, a vörös és a zöld színekre épülő kompozíciók. Meseszerű fantáziaképeivel sajátos stílust teremtett. Egyszerűség, játékosság, humor jellemzi azokat az alkotásokat is, amelyek tussal készült rajzok, grafikák. Ezek érzelmeket közvetítenek, kivétel nélkül az emberhez kötődnek.
Bugyács Sándor minden nap fest, számára az alkotás közléskényszer. Szerinte a művészet nem más, mint maga a megélt élet. Egy interjúban azt mondta: „azért festek, mert lelki egyensúlyomat keresem, elsősorban én akarom a világot megérteni, az összefüggéseket magam szeretném megtalálni, és később szeretnék azokra rávilágítani. Sok mindent ugyanis nem lehet tudományos szinten megmagyarázni. És ahová a tudomány képtelen elérni, oda behatol a művészet. Ha a tudományt egy épülő toronynak képzeljük, akkor a művészet egy olyan, rajta felfutó dísznövény, ami eljut a még szavakkal meg nem magyarázható régiókba is. A kreativitás lényünk alapvető része, ebből következően nem élhetjük le emberi életünket a művészet nélkül.” Ezekkel a gondolatokkal ajánljuk a tárlat megtekintését, amely 2019. augusztus 31-ig látogatható.
A fotót Szabó László készítette.
Wernke Bernát
csillogó bizonytalanságok
Bugyács Sándor úrnak
….ösvényekre szelídült e finom legény, de alászálló
homályából kivágtatott, hisz e zúdulást is megért
vidéken fogyódnának, de nem, mert… szaggatottak
vagyunk… kaland-otthonokra vágyódunk… hisz elömlőbe
zúdul a zene ránk… és felderengülve fújja magát, ha intve
is illatoznak a gőzőlgő reptek, szelídült tombolásokat
hintve… és bárhol varázslódnak a kísértő megtörések…
akkor is csapongva zöldlünk mindegybe
hisz ez a tengelye izzításunknak, csusszanó foszladozásainkra
nem vártam, de nem mozdulatlanságunkban… hisz érezzük
mindahányan, ez arcunkra titkolózott hullásnak… és záporozódjanak
a folyások, kolompáló visszhangokon… hisz régmúlt ifjúkorunk
bora most pendüll lantjainkra… ezekben a napokban… de nem
szabad széttépnünk e gyönyörű dombokon, párkányi
napjainkat… hát hagyjuk tündököltetni, mint mi igazi magyarok, de
kételkedve, remegtetve e ránkzúduló most még csillogó
bizonytalanságot…
