Ünnepélyes kiállításmegnyitóra került sor Párkányban, a Városi Múzeumban 2018. április 12-én. Bészabó András festőművész alkotásaiból nyílt tárlat Örökségünk fényei II. címmel. Nagy érdeklődés kísérte az ünnepi eseményt, zsúfolásig megtelt a kiállítóterem, ahol a festményeken kívül a Kisbojtár Gyermektáncegyüttes két énekese – Milus Emma és Zács Anikó – az előadott népdalokkal bensőséges hangulatot teremtett.
A megjelenteket Juhász Gyula, az intézmény vezetője, köszöntötte. A kiállítást Szakolczay Lajos, Széchenyi-díjas irodalom- és művészetkritikus, nyitotta meg. A bevezetőben értelmezte a kiállítás címét. Mi az örökség? A kiállított képeken a magyar múlt és a Biblia eseményei jelennek meg, a biblikus jelképrendszer és hiedelmeink világa. A festő a magyarság kereszténység előtti kultúráját összekapcsolja a mai, illetve az ezeréves keresztény kultúrával. A szimbólumokkal, a konstruktivista képalkotással, az organikus elemek alkalmazásával azt a keresztény értékrendet tárja elénk, amely támpontot ad, segítségünkre lehet összekuszálódott világunkban. Néhány kép bemutatásával tette érthetőbbé számunkra ezeket a gondolatokat Szakolczay Lajos. A „Szent László vizet fakaszt” című kép kavargó színei, a „Madéfalvi golgota” grafikai megoldásai a művész technikai bravúrjait tükrözik. „Az esztergomi angyal” című alkotáson a természet fénykupolájában izzó katedrális középpontba állításával a szakrális élmény közvetítésében mutat egyéni megoldásokat. Zárásként gratulált a kiállító művésznek, akinek áldásos tevékenysége „múltkereső, múltmegőrző bolyongás”.
A folytatásban Bészabó András is szót kapott. Elmondta, hogy alkotás közben verseket olvas, zenét hallgat, amelyek ihletet adnak számára. Ezek üzenete és alkotó képzelete egy új képi világot hoz létre, így lesznek egyéniek a művei. A Labirintus című képre utalva elmondta, hogy a mai világot, benne Európát is, egy hatalmas labirintusnak látja. Önmagában az még nem baj, ha valaki betéved a labirintusba, a lényeg az, hogy a benne lévő elágazásokban legyen ott a szellemi fény, amely a kiutat mutatja. A kiállítás anyagát igyekezett úgy összeválogatni, hogy a képek által bemutathassa a szakrális és a magyar szellemi értékeket. Alkotásai nem nevezhetők hagyományosnak, szívesen alkalmazza a térfestészet kifejezést. Művészi világa az organikus kultúrában gyökeredzik. Kós Károlyhoz hasonlóan ezt vallja: „A gyökerekből kell kiindulni, örökségünk szellemi fényeinek megtartásával, a hagyományokból táplálkozva építkezni, és így hozni létre értékes, organikus műveket.” Ajánljuk a tárlat megtekintését, amely 2018. május 6-ig látogatható.
A megnyitó után egy kis meglepetésben volt részünk. Németh Péter Mikola – költő, író, performanszer, művelődésszervező – és csapata a Költészet Napja alkalmából ünnepi műsorral kedveskedett a közönségnek. Az előadóművész az Ipoly régió kulturális életének, kortárs művészeti fesztiválok meghatározó alakja.
A fotót Szabó László készítette.
