Az Esztergomi Ünnepi Könyvhét 2020. szeptember 11–13. között került megrendezésre a Laskai Osvát Antikvárium szervezésében. Ennek a programsorozatnak egyik eseményeként szeptember 12-én megemlékező, ismeretterjesztő tárlatvezetésre várta az érdeklődőket dr. Prokopp Mária, a művészettörténet professzora. A Bazilika azon tereit kerestük fel elsősorban, amelyek Rudnay Sándor (1760–1831) esztergomi hercegprímás személyéhez kapcsolódnak.
Rudnay Sándor prímás-érsek bátorságát, elszántságát ünnepelte az ország 1820. május 16–17-én. 300 éves kényszerű távollét után az érsekség visszakerült Nagyszombatból, a központja ismét Esztergom lett! A beiktatási ünnepségen határozottan jelentette ki Rudnay Sándor, hogy a Várhegyen székesegyházat, érseki központot (Magyar Vatikán) építtet. Ezt követően hihetetlen energiával, lehetetlent nem ismerő céltudatossággal elkészíttette a Bazilika és a Prímási palota terveit. 10 éves érseksége alatt felépültek az akkori Európa negyedik legnagyobb templomának a falai, egészen a kupola dobjáig.
A séta során megnyíltak előttünk az altemplom járatai, bepillantást kaphattunk az itt nyugvó személyek élettörténetébe. A grandiózus, óegyiptomi stílusú építmény Packh János építész tervei alapján készült. A főbejárat előtt álló két hatalmas, antik öltözetű, antik hajviseletű géniusz szobor fogadja a belépőt. Az Örök Életet és a Feltámadást szimbolizálják. Idézzük Prokopp Mária szavait, aki így mutatta be az altemplomot: „1823-ra elkészült a székesegyház remekművű altemploma is, amely háromhajós, ünnepélyes oszlopcsarnokon át vezet az érsekek mauzóleumába, a vörösmárvány-rotundába, amelynek az oltára feletti keresztboltozatát négy hatalmas vörösmárvány-oszlop tartja művészi, pálmaleveles szobrászi díszítéssel.” Az érsekek mauzóleumában megtekinthettük azoknak a síremlékét, akik a Bazilika építésében közreműködtek, valamint Lékai László és Paskai László sírhelyét. Itt találjuk a korábban Mariazellben nyugvó, de 1991-ben hazahozott, Mindszenty József hercegprímás síremlékét. Rudnay Sándor síremlékénél egy kicsit tovább időztünk, virágot helyeztünk el, majd így beszélt róla Mária néni: „Ő egy hős lelkű, bátor hazafi, aki nem ismert lehetetlent! A Nyitra megyei Vágszentkereszten született. Rudnay Sándor Isten igaz papja volt. Nem vágyott címekre, karrierre.1815-ben, igen nehéz politikai helyzetben, a napóleoni háborúk és a császár bukása után, a Szent Szövetség megalakulása évében Erdély püspökévé nevezték ki. Itt kapta 1819 decemberében a Magyarország prímásává történő kinevezését. S ott, Gyulafehérváron, megírta első prímási körlevelét, amelyben köszönti a Szent Korona népeit. Ennek a körlevélnek a dátumánál ESZTERGOM neve szerepel. Egyértelmű volt tehát a Kárpát-medence népei számára, hogy az új prímás visszatér a Szent István király által alapított egyházi központba, Esztergomba.”
Rudnay Sándor grandiózus terveivel elhatározta, hogy a Magyar Siont teremti meg a városban, és ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. A Várhegyet betakaró épületegyüttest terveztetett. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak egyes részei készültek el: maga a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a Sötétkapu és a kanonoki paloták. Az építkezést a bécsi udvar nem nézte jó szemmel. Ellenezték, és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban épüljön fel Európa negyedik legnagyobb temploma, olyan, amilyen még Bécsben sincs. 1831-re, amikor Rudnay érsek elhunyt, elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Hét évvel később Packh Jánost, az építés vezetőjét, a bécsi udvar meggyilkoltatta, mivel nem volt hajlandó lemondani a Bazilika építésében betöltött vezető szerepéről. Az új hercegprímás, Kopácsy József ekkor Hild Józsefre bízta az építkezés folytatását, aki kissé módosította a terveket. Rudnay Sándor eredeti elképzelése az volt, hogy magyar művészek, építészek működjenek az építkezés során, ezért esett a választás Hild Józsefre.
A tárlatvezetés a templomtérben folytatódott, a kupola alatt álltunk meg. Mai díszítését Lippert József tervei szerint készítették 1885–86 között. Körbetekintve két hatalmas márványszobrot pillantottunk meg. A bal oldali Pázmány Pétert örökíti meg. Ő volt az egyik legjelesebb az esztergomi érsekek között. Jobb oldalon Stróbl Alajos műve látható, Simor János prímást ábrázolja. Az esztergomi érsek célja az volt, hogy Esztergomot gazdag kulturális központtá tegye. A bal oldali kereszthajó végén áll a Szent kereszt-oltár. Vele szemközt a Magyar szentek oltára látható. A Bazilika belső terének kialakítása a szabadságharc eltiprása után, a Bach-korszakban készült. Ennek ellenére nem volt vitás, hogy a székesegyházban helyet kell adni a Magyar Szentek Panteonjának, amely az északi kereszthajóban található. Az érsek, Szcitovszky János lángoló hazaszeretetének köszönhetően ez megvalósulhatott. Az oltárképén Szent István felajánlja az országot a magyarok Nagyasszonyának. Az oltár lépcsőjénél oszlopon áll Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit szobra. Szent Erzsébet különösen kedves és ismert szent világszerte. A szociális érzékenység, a karitász, a jótékonykodás, az elesettek és a rászorulók segítése azóta ismert fogalmak, amióta II. András királyunk leánya megismertette, és életpéldáján keresztül gyakorolta ezeket az erényeket Türingiában. De nem csupán Erzsébetről kell szólni, hanem a többi Árpád-házi királylányról, hercegnőről is, akik házasodás révén Európa különböző királyi vagy fejedelmi udvaraiba jutottak el, és ott legtöbbjük személyes példával, áldozatos, a közösség iránt elkötelezett életével mutatott utat kortársainak. A Szent Márton-oltáron, Szent Márton szobra mellett, IV. Béla két szent életű leányának a szobra áll. Kunigundának (Kinga), aki a lengyel, és Jolantának (Jolán), aki a spanyol királyné volt. A Magyar szentek oltárán helyezték el a három kassai vértanú – Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita szerzetesek – szoborcsoportját. A három vértanút 1649-ben végezték ki Rákóczi György hajdúi Kassán hitükben való kitartásuk miatt. Ereklyéik abban az ezüstvázas barokk tartóbanláthatók, amelyben korábban a Szent Jobbot őrizték. Szentté avatásukra 1995. július 2-án került sor Kassán. A Bazilika főoltárképénél kicsit tovább időztünk. Grigoletti, velencei művész kapta meg a feladatot, amely szerint Tiziano festménye nyomán a Mária menybevitelét kellett megfestenie. 1856-ban elkészült a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe, amelynek méretei: 13,5 x 6,6 méter. A főoltár szobrait Pietro Bonani, az aranyozott bronzdíszeket a bécsi Danninger műhely készítette. Az oltáron álló négy márványszobor (balról jobbra: Szent Márton, Szent Gellért a kis Szent Imrével, Szent Adalbert és Boldog Mór pécsi püspök) mindegyike az esztergomi székesegyházat építtető Szent István királyunk által tisztelt szentet ábrázol. Szent Márton segítette István királyt a Koppány elleni csatában, azóta ő is a magyar szentek közé tartozik.
Sétánk a Szent István vértanú kápolnában ért véget. Ez a kápolna hivatott megőrizni annak a Géza fejedelem által Szent István első vértanú tiszteletére építtetett templom emlékét, ahol Szent Istvánt megkeresztelte Szent Adalbert püspök, és ahol István király esküvője és megkoronázása zajlott. Ez a kápolna még Rudnay Sándor életében, 1831-ig, elkészült. A kápolna oltárának szobrát – Szent István diakónus megkövezése – Ferenczy István, az újjászületett nemzeti szobrászatunk első képviselője készítette. Rudnay Sándor hercegprímás vele akarta elkészíttetni a Bazilika többi márványszobrát is, ám az együttműködés meghiúsult. A szobor a megkövezett első vértanú, István diakónus égre tekintő alakját ábrázolja, amint a megnyíló égből angyal hozza számára az örök élet pálmaágát.
A Bakócz-kápolnát 1506–1519 között építtette Bakócz Tamás, saját sírhelyének szánta. Anyaga süttői márvány, ennek vörös színe a bíborosi méltóságára utal. A kápolna a magyarországi reneszánsz építőművészet legnagyszerűbb alkotása. Jellegzetes, szimbolikus jelentésű motívumokat csodálhatunk meg rajta. A sekrestyeajtók felett a kagyló az újjászületés jelképe. A kápolna iszlám dzsámiként túlélte a török 130 éves uralmát és a középkori Szent Adalbert-székesegyház pusztulását is. A hódító muzulmánok a szenteket ábrázoló szobrokat összetörték, de a vörös márvány csillogása elbűvölte őket. A török kiűzése után, 1683-ban itt mondatott hálaadó Te Deumot Sobieski János lengyel király. A kápolnát Packh János 1823-ban 1600 számozott darabra szedette szét, és tájolását megváltoztatva, 180 fokkal elfordítva, építtette bele az új székesegyházba.
Kedves Mária néni! Köszönjük ezt az emlékezetes sétát. Lenyűgöző az a tudás, a magasba tekintésből fakadó lelkesedés, ahogy szülőföldjét, Esztergom sorsát, a világot, a dolgok rendjét és a művészetet látja. Hihetetlen a lelkesedése, teherbírása és a felénk irányuló szeretete.
A fotót Szabó László készítette.
