„Magyarországot a fiai, a szenvedése és kétségbeesése szabadították fel. Váltsa meg most a szent munka és valami hasonlata a mennyei igazságnak a földön. „ /Szabó Lőrinc: Ima a jövőért. Budapest, 1956. október 31./
Tehát, nem a „szent jólét és semmittevés” vált meg minket, nem a készen kapott lehetőség, a kipárnázott jövendő, hanem a szent munka, a szorgalom és akarat. Ezt pedig az úgynevezett kádári konszolidációban elfelejtettük, elfelejttették velünk. Nem kell a „csúnya” politika, mert lám, hová vezet! Az anyagi jólét kell csak: „éljen jobban ez a gyerek, mint én!” A következményeit látjuk. A látszat gondtalansággal = gondatlansággal. Európánk jelenlegi állapota is ezt húzza alá! Kivételek vannak, főként ott ahol belátták már: az alkotó küzdelem visz csupán előre, az teremt új kilátásokat nem a felelőtlen tespedtség.
){kind=link}