Mostában sokszor előfordul, hogy nem jön az álomtündér, van úgy, csak hajnal felé tudok egy kicsit szundítani. Így volt ez pár éjszakával ezelőtt is, hát,…
Posts tagged as “Márai Sándor”
Amikor a hetvenedik életévéhez közeledik egy aktív, termékeny költő, műveiben akarva akaratlanul a szintézis kialakítása felé halad. Versei egyenként és együtt rendre az összegzés, a…
„Írni nem »egészséges« embernek való feladat; egészséges ember mindenekelőtt egészséges, s azért dolgozik, hogy megközelíthesse az életet; az író azért dolgozik, hogy megközelíthesse a mű…
Hamvas Béla (1897. március 23. Eperjes – 1968. november 7. Budapest) író, filozófus, esztéta, könyvtáros, és az igazság kedvéért fűzzük hozzá, hogy gondnok és raktáros.…
Aztán megtörtént a valódi rendszerváltás, amelyhez képest 1989–1990 fordulója csupán egyszerű hangsúlyváltás volt. Átmentés. 1945-ben az új rendszer, aki nem menekült el bosszúja elől – mint a Vaszary házaspár –, azokat üldözte vélt vagy valós „másságuk” miatt. Fábián Gyula mondatja egyik szereplőjével a Bodri című könyvében: Az új rend csak úgy fog gyökeret verni Oroszországban, hogyha mindenki meghal, aki a régi világot képviseli. Magyarországon ezt nem tehették meg, mert akkor nem lett volna, aki felépíti az országot, de akit ellenségnek bélyegeztek, annak nem volt kegyelem. Gérecz Attila sorsa is ezt példázza. 1955 karácsonyán Márianosztrán írt Karácsonyi ének a börtönben címmel egy megrázó verset. Mély hittel és elszánt erővel szól minden sora.
A II. világégésben azután már fokozták a „hadviselés hatékonyságát”, és minimálisra szorították az emberséget. Minden trükköt bevetettek az egymásnak rontó felek: az álságos békeszerződésektől, országrészeket visszaadó döntéseken át, a szándékos népirtáson keresztül az atombombáig.
„Megszületett a kis Jézus, örvendjünk!” – szokta apai nagyapám mondani, amikor a csengő hívószavára beléptünk az utcai szobába, hogy megnézzük, „mit hozott a Jézuska”. Nagyanyám halkan, sóhajtva mondta: „Elég lenne a békesség és a szeretet.” Igen, de a békességnek és a szeretetnek bennünk és általunk kell megszületni, hiába várjuk kívülről kapott ajándékként. Az engem felnevelő apai nagyszüleimtől sokat hallottam „azokról a régi karácsonyokról”, amikor a havas csendbe süppedt kisvárosunk szinte néptelen esti utcáin csilingelve elsuhant egy-egy lovas szán.
„Egy ember emléke valóság lett. Évszázadok óta az utcán jár, közöttünk él. A többi tizenegy nem él ilyen valóságosan. Nincsenek eleven Máték és Péterek. De eleven Júdások vannak. Ez a tény.” /Márai Sándor Harminc Ezüstpénz/
Igen, róla nem beszélünk. Legfeljebb elítélőn. Az egyházi tanítás szerint legtöbbször: „Krisztus Urunk elárulójaként” emlegetjük. Így nevelték belénk, ezt sugallja a keresztény egyház papjai által kanonizált, valójában a zsinati elképzeléseik mentén cenzúrázott, később szentnek nevezett biblia tanítása. A megmagyarázhatatlan mindig a megmagyarázás sorsára jut. Így történt ez Júdás történetével is.
Ötven éve, 1964-ben tette az akkori szocialista kultúrpolitika József Attila születésnapját, a magyar költészet napjává. József Attila 1905. április 11-én született és öt évvel korábban, 1900-ban, világhírű írónk, Márai Sándor is ezen a napon jött a világra. József Attila költői nagyságát elismerve, én személy szerint Arany János (1817. március 2.) vagy Vörösmarty Mihály (1800. december 1.) születésének napján szívesebben ünnepelném a magyar verset és költészetet. E szép tavaszi nap két híres szülöttjének két-két, kevésbé ismert szonettjét választottam erre a versünnepre.
„Csak érezni lehetett. A lüktetés mindenen átremegett,
Mint a bombában az időzítő szerkezet. –
Volt az, hogy jó volt megfogni a kezed
És tudni, hogy az Energia – mint a szerelem, a vers és a madárdal –
Egyenlő az Anyag és a Fénysebesség négyzetének szorzatával.”
Márai Sándor Szorzat (1977)
Kezdődjék a júliusi kalendárium Márai Sándor egyik utolsó versének félelmetesen szép szavaival, melyekben a látszólagos tudományosság, minden ridegsége ellenére, a szemünk láttára költészetté válik. Július, a rák (cancer) hava egészen 22-ig, onnantól már az oroszlán (leo) jegyében tündököl a nyár. Mégis, ebben a szép nyári hónapban született emberek szinte mindegyike hordozott magában valamit, ami törést, de legalább éles változást hozott az életében, vagy egyszerűen rövid küzdelmes létet, korai halált.