Press "Enter" to skip to content

Viasszal írt üzenet

A Szent Adalbert Központban mutatkozott be 2020. szeptember 5-én Fekete Ildikó – a Népművészet Ifjú Mestere – csodálatos hímes tojásaival. Ez a kiállításmegnyitó – a Laskai Osvát Antikvárium szervezésében – a Rudnay 200 és a Trianon 100 évfordulókhoz kapcsolódott, egyben az Ars Sacra Fesztivál és az Esztergomi Ünnepi Könyvhét nyitórendezvénye is volt.


A magyar népművészet az egyik legősibb hagyományokkal rendelkezik, amelynek része a tojásdíszítés is. A Kárpát-medencében – az egykori Magyar Királyság területén – sokfelé ismerik a tojásírás technikáját, a Muravidéktől a Felvidéken át Erdélyig. A kiállításon látható hímes tojások Nagy-Magyarország tájegységeinek hagyományos motívumait mutatják be, valamint ezek feldolgozásait. A hét bemutatott tájegység – Muravidék, Felvidék, Sárköz, Felső-Torontál, Gyimes, Dél-Erdély, Háromszék – között a Sárköz az egyetlen, amely a jelenlegi országhatáron belül található. Külön tárolóban kaptak helyet a különböző keresztábrázolások. Az esztergomi kiállításra közel 800 hímes tojás érkezett.

Fekete Ildikó matematikusként Junior Príma, Magyar Kézműves Remek és Gránátalma díjas tojásfestő, a Népművészet Ifjú Mestere, 2017-ben az 50 Tehetséges Magyar Fiatal program résztvevője volt. Szinte az összes díjat begyűjtötte, amit csak egy népművész megkaphat, pedig csak hobbija a tojásfestés. „Első hallásra talán messze van egymástól a matematika és a tojásírás, azonban mégis van egy közös pontjuk: a geometria” – nyilatkozta egy alkalommal. A hagyományos mintákon uralkodó elem a szimmetria, még 16 tengelyűre is találhatunk példát a díszítések közt. A tengelyes mellett a középpontos szimmetria is gyakori. Számos tájegység mintakincse hozzáférhető könyvben vagy az interneten – ezekkel kezdte ő is –, majd sikerült még feldolgozatlan mintákat gyűjtenie. A szimbolika is foglalkoztatja. A legtöbb jelentéstartalom, hiedelem a gyimesi mintákhoz köthető.

A kiállítást dr. Prokopp Mária, a művészettörténet professzora nyitotta meg. Bevezetőként rövid történelmi visszatekintést hallhattunk tőle, tekintettel a Szent Adalbert Központra. Miért nevezhetjük Esztergomot a magyar újjászületés jelképének? Idézzük szavait: „A magyar egyház központját a Szent Istvántól alapított ősi székhelyéről, Esztergomból, 1543-ban elűzte a hódító török haderő. Az érsekség nyugat felé menekült, és Nagyszombatban talált menedéket. Közel 300 éven át semmi remény sem volt, hogy az esztergomi érsek, Magyarország egyházi vezetője, prímása, visszatérhessen Esztergomba. S akkor ez a szerény pap – Rudnay Sándor –, a Magyarok Nagyasszonyának mély tisztelője, elhatározta, hogy megszerzi az ősi területet, és felépíti a Szent Korona népeinek a Szent Istvántól Mohácsig terjedő 500 év európai nagyhatalmát méltóképpen hirdető katedrálisát! Rudnay Sándor prímás-érseknek ezt a bátorságát, elszántságát ünnepelte az ország 200 évvel ezelőtt.” A folytatásban a kiállított csodálatos hímes tojásokat ajánlotta figyelmünkbe, amelyeket szigorú szabályok szerint készített alkotójuk, és mindegyik üzenetet hordoz. Az ősi motívumoknak, színeknek jelentésük van, arra figyelmeztetnek, hogy mit is akarunk elérni az életben. A tojásdíszítés összetartó erővel bír. A díszített tojások a Mindenható teremtő erejét hirdetik, hogy az élet egy csoda! Szeretettel készülnek, békességet, örömöt hoznak közénk.

Egy kis baráti beszélgetés után igen részletes tárlatvezetésben volt részünk. Fekete Ildikó segítségével egy képzeletbeli utazáson vettünk részt a Kárpát-medencében, miközben megismerkedtünk őseink mintakincsével. Bevezetőként elmondta, hogy a tojás óvó-védő és bajelhajtó varázsos erejét növelték a ráfestett rajzokkal. A hímes tojás a régi időkben talizmán és jókívánság volt, a szeretet jeleként ajándékozták. A megfestett, megrajzolt főtt tojásokat elfogyasztották, ezáltal még inkább érvényesült a tojás ősi védő ereje. A tojás, mint az élet keletkezésének szimbóluma, ősidőktől mágikus jelentéssel bír. Nem véletlen tehát, hogy a legrégebbi „hazai” lelet az avar korból származik. A Móra Ferenc által vezetett ásatáson találták Szeged környékén, egy avar sírban. Karcolt tojás volt, s rekonstrukcióját Fekete Ildikó is elkészítette.

A muravidéki tojások ma már csak Dobronakon készülnek. Jellemzőjük a két színnel történő festés, a minták pirosak, a háttér fekete színű. Gyakoriak a csillag és a bogyós ábrázolások. A Felvidéken többféle tojásdíszítési technika ismert a magyar és a szlovák lakosság körében. Gyakori a virágmotívum, amely életfát szimbolizál. Vonalvezetésük egyszerű. Arra is láthattunk példát, amikor a tojás héja helyett a viaszt színezték. A sárközi tojások igen kidolgozottak, a színek használatában és a minták bonyolultságában egyaránt. A piros, a narancs és a fekete szín mellé bekerült a lila és a zöld is. Virágokat, halakat, madarakat fedezhetünk fel a tojásokon. Felső-Torontál igen érdekes tojásdíszítési szempontból. Csepp és sarló alakú elemekből épülnek fel a minták. Színhasználatára a piros, a citrom és a fekete jellemző. A gyimesi tojásokon a legősibb motívumokat alkalmazzák. Ezek a díszítmények a rontás és a baj elhárítását szolgálták. Ilyenek: a kakastaréj, a kecskeköröm, a fecskefark. Volt olyan minta, amelyik az eltévedéstől védett, volt, amelyik szerencsét hozott, a csillag az élet körforgását jelképezte. A gyimesi tojások csak piros színben készültek, Krisztus kiontott vérét jelképezve. Háromszéken nagyon jellegzetes tojásokat rajzoltak, könnyű felismerni őket a vízszintes elrendezésről, nem törekedtek a szimmetriára. Gyakori a virágmotívum, főként a tulipán. Piros, fekete és citromsárga színeket is használtak. A Dél-Erdélyt bemutató vitrinben Hunyad és Nagy-Küküllő megyéből láthatók tojások, amelyek többszínűek, de a háttér színét a piros adja. Érdekesség, hogy fehér alapon piros díszítést is alkalmaztak. Leginkább a virágos mintákat rajzolták. A keresztábrázolás igen ritka a tojásokon. A bemutatott keresztes kollekció teljes egészében Fekete Ildikó elképzelése alapján készült.

A megnyitóünnepség műsorában közreműködött Vilmos Éva népdalénekes, aki szatmári és szlavóniai népdalcsokrot adott elő. Az Esztergomi Ünnepi Könyvhéten – 2020. szeptember 11–13. – az érdeklődők személyesen is találkozhatnak Fekete Ildikóval, kipróbálhatják a tojásdíszítést. Helyszín a Rugby Club Hostel területe. A kiállítás szeptember végéig látogatható.

 

A fotót Szabó László készítette.

%d bloggers like this: