2018. november 6. és 2019. február 9. között látogatható az Országos Széchényi Könyvtárban „A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye” című kiállítás. Számos pompás Corvina és más díszes kódex érkezett hazai gyűjteményekből – így Esztergomból is –, New Yorkból, Párizsból, a Vatikánból és a világ más, különböző pontjairól a kiállításra, ahol összesen 65 Corvina látható. A kéziratok közül több értékes és művelődéstörténetünk szempontjából kiemelkedően fontos mű első alkalommal tért haza a Budai várba, közel ötszáz év után.
A kiállítás Hunyadi Mátyás könyvtárának egy eddig kevésbé ismert oldalát kívánja bemutatni. Az újabb kutatás meggyőzően kimutatta, hogy nem kell itáliai műhelyeknek tulajdonítanunk a legpompásabb Corvina-kódexeket, mert azok jelenős része bizonyítottan a budai királyi könyvműhelyben készült. Ennek köszönhetően a királyi könyvesházból egységes megjelenésű, Európa legjelentősebb reneszánsz könyvtára lett, a Vatikáni Könyvtár után. Ebben a magas színvonalú, nagyszabású munkában a budai könyvfestők, könyvkötők, másolók és a könyvtárat megálmodó magyar humanisták vettek részt. A Corvina Könyvtárat Mátyás király Európa-szerte csodált műveltsége hívta életre. Nagyságát nem ismerjük pontosan, 2500 kötetre becsülik a kutatók. A napjainkban fellelhető mintegy kétszázhúsz Corvinát hazánk, Európa és az Egyesült Államok könyvtáraiban őrzik. Sajnos csak azok a kötetek maradtak meg épségben, amelyeket annak idején II. Ulászló és II. Lajos külföldre elajándékozott, illetve az a 35 Corvina, amelyet – a 19. századi magyar akadémikusok által az isztambuli szerájban feltalált kódexek közül – a török szultán 1874-ben hazánknak ajándékozott. A kiállításon ezek jelentős része megtekinthető, amelyek a jelen kutatás szerint a budai műhely remekei.
A kiállítótérben sötét és hűvös levegő fogadja a belépőt. A díszes kódexeket speciális védelmet nyújtó tárlókban helyezték el fényszegény környezetben – állományvédelmi okok miatt. Amikor a gyenge világítást megszokja szemünk, csodálatos élményben lehet részünk. Elámulunk a miniatúrák magas művészi színvonalán, csodálatos színgazdagságán. A budai műhely működésének magas színvonalát jelzi, hogy különleges, eddig egyöntetűen itáliainak tartott kódexekről derült ki, hogy budai eredetűek, hazánkban készültek. Ilyen például a Pietro Ranzano, a magyarok történetét tartalmazó kódexe, amelyet eddig nápolyi munkának tartott a kutatás. A budai műhely azonban nemcsak a királyi könyvtár számára teljesített megbízásokat, hanem – követve a király példáját – a királyi udvarban szolgálatot teljesítő főpapok és főurak számára is. A kiállításon ezek közül is látunk jeles könyveket, így Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári nagyprépost három díszes kódexe, amelyek a magyar könyvművészet legszebb művei közé tartoznak. A budai kódexműhely valószínűleg Beatrix királynő Budára érkezésekor, 1476-től indult, és tizenhat éven át működhetett. Mesterei nem egységes stílusban alkottak, hanem az egyes vezető mesterek a kor főbb stílusirányzatában önálló arculatot alakítottak ki.
A Budán készült kódexek külsejét változatos formák, egységes kötéstípusok jellemezték. A firenzei Francesco Rosseli stílusa – aki 1480 körül tartózkodott Budán – meghatározóvá vált a királyi műhelyben. Ezek mellett Francesco da Castello hatása is igen erősen érződik, amely mélyen gyökerezik a milánói tradíciókban. Ezek a jellegzetes elemek érvényesülnek a Kálmáncsehi-breviárium díszítésén. A kódexek aranyozott bőrkötéseket vagy csatokkal ékes bársony- és selyemkötést kaptak. Számos interaktív elem is gazdagítja a kiállítást. A Hangpontban például különböző Corvinákból származó szövegek magyar nyelvű változatait hallgathatják meg a látogatók. Kipróbálhatunk egy feleletválasztós játékot is, amellyel tesztelhetjük a Corvinákkal kapcsolatos tudásunkat. A kisebbek pedig házi nyomdán próbálhatják ki a különböző címerek lenyomatait. A tárlat alatt szóló reneszánsz zene már a belépés pillanatában Mátyás királyi udvarába repíti a látogatót.
Joggal vetődött fel bennünk néhány kérdés: Mitől lesz egy kódex Corvina? Több ismérve van ennek: ha látjuk a köteten a tipikus corvina-kötést, ennek részleteit a kiállítás harmadik terme be is mutatja. Aranyozott Corvina-bőrkötéssel vagy bársonykötéssel látták el a köteteket, és megtalálható rajtuk vagy bennük Mátyás király címere. A kiállítás megtekintése során arra a kérdésünkre is választ kaptunk, hogy milyen mesterségbeli művészemberek működtek közre? A hosszú folyamat a tímár munkájával kezdődött, aki kikészítette a bőrt, a pergament. Ezt vásárokban tekercs formában árulták. Jöttek a másolók, a scriptorok, akik vonalaztak, és fekete tintával megírták a szövegeket. Ezután piros tintával címeket, rubrikákat készítettek. Az aranyozó következett ezután. Majd az illuminátor, aki kifestette a kész, aranyozott, megírt kódexeket. A könyvkötő elkészítette először a metszéseket. A címerfestő csak egy szükségnév, az valóban egy olyan illuminátor, aki csak címereket festett.
Ha az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban járunk, itt is megcsodálhatunk néhány kódexet. A Bakócz-graduálé latin nyelvű pergamenkódex a 15. század végéről. A kiállításon is láthattunk hasonlókat. Érdekes, hogy az énekeskönyvek milyen nagyméretű betűvel készült szövegeket tartalmaznak, így csak kevés szöveget látunk egy lapon. Erre azért volt szükség, mert csak egy példányban készültek az énekeskönyvek. A kórus tagjainak az oltár lépcsőin állva egyre távolabbi sorokból is jól kellett látniuk a szöveget és a hangjegyeket.
Mátyás király számos más műgyűjteménye mellett az egyik legfontosabb volt a könyvtár. Itt tartalmában és díszítettségében nagyon gazdag, különleges és változatos kódexgyűjtemény állt rendelkezésre az olvasáshoz, a művelődéshez. A kortárs Európa által nagyra becsült híres könyvtár köteteit ma is csodálja az egész művelt világ.
A fotót Szabó László készítette.
