Érdemes nyitott szemmel jönni-menni Szent István városában, főként akkor, ha eme nyitott tekintetek nem csak a hibákat, a negatívumokat, a meg nem történeteket veszik észre és raktározzák el, hanem azokat is, amelyek megtörténtek, történnek és pozitívnak, értékelhetőnek, mi több értékelendőnek mondhatók.
Föltűnt nekem, hogy több mint egy esztendeje óriási munkálatok kezdődtek a Széchenyi tér és a Kossuth Lajos utca sarkán álló épületben, amelyet az ifjabbak Gran Toursként ismerhettek, mi idősebbek pedig csak Rochlitz patikaként emlegettünk. Nekem, bőven az ötven fölött csak Rochlitz patika maradt. Máig érzem az ódon gyógyszertár sajátos illatát, emlékeimben élnek a bútorok, a gyógyszerészek és elsősorban a számomra akkor már agg gyógyszerész, Rochlitz Elemér bácsi. Az akkoriban még kézzel, és csak a gyógyszerészek által elolvasható „macskakaparással” írott receptjeinket mindig ott váltottuk ki. Nem vagyok tolakodó, így nem is kérdeztem meg az építőmunkásokat, hogy mi is készül itt, de a munka bevégeztével a kíváncsiság csak nem hagyott nyugodni. Naponta elsétáltam arra, hogy lássam, mit is tesznek Elemér bácsi elhíresült gyógyszertárával, mígnem a nagy mű készen állt, rajta a felirat: „Pálinka patika”. Itt azután már nem volt helye sem szemérmességnek, sem gátlásosságnak. Néhány napja a fiúk éppen nyitáshoz készülődtek, amikor a lokálpatrióta aggodalmával és a kései vándor kíváncsiságával – nem mondom, pimaszul -, megkértem, hogy hagy menjek be. Eleve fölkeltették érdeklődésemet a patika elé kihelyezett kerti bútorok és virágtartók a maguk szinoptikus egybecsengésével, ízlésességével. „Nem!” – gondoltam magamban. Semmi előítélet, gyerekkoromhoz képest látok, amit látok, tapasztalok, amit tapasztalok, de látnom kell! Nyilván udvarias, de visszautasíthatatlan akaratosságomnak engedve a fiúk – bár közölték, hogy még nincsenek nyitva – betessékeltek Elemér bácsi egykori rezidenciájába. Egy pillanatra behunytam a szemem. Őszintén szólva talán a félelemtől, talán a nem várt meglepetéstől, azután nosza, beléptem. De hová is? Mielőtt erről mesélnék, engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy visszalapozzak kissé régi korok letűnt századaiba!
Ispotály, vagyis kórház Esztergomban már a legkorábbi időktől létezett, amint maga a város is királyi székhely, (locus regalis) volt már Szent István korában. Tévedés ne essék, nem „az ország első fővárosa”, a mai értelemben, mindenesetre Árpád-házi királyaink kedvelt tartózkodási helye, központja, egészen IV. Béláig. Azután jött ide tatár, dúltak és romboltak százötven esztendeig török haderők, mígnem a 17. század végén fölszabadult a város, pontosabban az, ami megmaradt belőle. 1708-ban Esztergom ismét a szabad királyi városok rangjára emelkedett. A 18. században kezdetét vette a belváros újjáépítése. Sorra emelték az épületeket a régiek helyén, gyakorta épp a romok maradványaira. Ne csodálkozzunk hát, ha valaki azt mondja: Esztergom alatt ott húzódik egy másik város, a középkori civitas. Fölépült Bottyán János palotája, a „Három Szerecsen” vendégfogadó, amelynek a helyén ma a „lábasház” áll, Váczy-Hübschl Antal tervei alapján. Vele átellenben, a Kossuth Lajos utca és a Széchenyi tér sarkán szintén emeltek egy barokk épületet, amelyet 1758-ban már patikaként emlegetnek a följegyzések. Eredeti, barokk stílusát a 19. század során végzett átalakításnak köszönhetően megváltoztatták, így ma a klasszicista stílus jegyeit viseli. Az első konkrét adat a gyógyszertár históriájában az 1758. december 22-ei dátum, ekkor állítottak ki egy hivatalos dokumentumot, melyen a patikát az „Arany Griffhez” névvel illetik. A tulajdonosról nem szól a korabeli írás, de más források egyértelműen igazolják, hogy az 1763-ban bevándorolt Gformer János patikus lett a gyógyszertár tulajdonosa. Mivel Gformernek nem született gyermeke, így örökösének felesége öccsét, Krakovitz (más néven Krakovitzer) Ferencet jelölte meg, akit maga Gformer János tanított ki a patikus mesterségre. 1829-ben fia, Krakovitz József vette át az intézmény irányítását. A dátum nem véletlen, az idősebb Krakovitz ez évben lett polgármester. Érdekes és egyben szomorú adalék, hogy az ő regnálása idején – 1831-ben – dúlt a városban az a kolerajárvány, melyben több százan haltak meg. 1838-ban árvíz sújtotta Esztergomot, 359 ház összedőlt, s minden valószínűséggel a patika épületének lábazatát és falait is nyaldosták a Duna hullámai, de a biztos alapokon nyugvó ház átvészelte az áradást. Ifjabb Krakovitz József az 1848-as szabadságharc idején az Esztergomban kiállított 5 nemzetőr század egyikének lett a parancsnoka. A bukást követő megtorlások arra kényszerítették, hogy a patikát 1853-ban eladja Homlik Ferencnek. Az épületnek – amely az idők során többször is gazdát cserélt -, 1863-tól csak a neve nem változott. Ekkor lett Szent István patika. Végül 1911-ben Zsiga Zsigmondtól, aki a Kaszinó tulajdonosa is volt megvásárolta a gyógyszertárat Rochlitz Artúr, a vízivárosi Sas patika tulajdonosa. Az előkelő família sarja szászországi ősi nemesi családból származott. Fia, Elemér mindössze tizenhat esztendős volt, amikor édesapját elvesztette. Tanulmányai bevégeztéig Szokorik Ferenc vezette a gyógyszertárat, mint gondnok, majd 1925-ben Rochlitz Elemér átvette a patika irányítását. Nemcsak nagy tudású gyógyszerészként ismerhették az esztergomiak, hanem nagyszerű emberként is, aki híres pártolója volt a művészeteknek és a művészeknek. Őt tudhatta mecénásának a nagy hírű festőművész, Bajor Ágost is. A II. világháború után természetesen államosították a Szent István patikát is. A közelmúltban elhunyt kitűnő főgyógyszerész, Nemeskéry Edvin – egyébként egykor Roclitz-tanítvány – a város első gyógyszertára fennállásának 240. évfordulója kapcsán mesélte el az Esztergom és Vidéke hasábjain, hogy Rochlitz Elemér az államosítást követően elvesztette a Szent István patika tulajdonjogát, őt magát pedig a Kossuth Lajos utca 41. szám alatti Kerschbaumayer patikába irányították. A Szent István patikát Mattyasovszky Felícia és Oláh József után, 1957-től ismét Rochlitz Elemér vezette. Ebben a státuszában Rochlitz 1977-ig meg is maradt. Ez évben június 9-én vonult nyugdíjba. A legendás Rochlitz Elemér 1984. november 27-én hunyt el.
A rendszerváltást követően a gyógyszertár sokáig a város utazási irodájaként működött Gran Tours néven, mígnem 2013-ban egy befektető megvásárolta. Rövidesen kezdetét vette a felújítás. Az időközben felhúzott falakat elbontották, kínos pedantériával és hozzáértéssel visszaállították az eredeti állapotokat a 18. század óta csak javítgatott tetőtől az alapzatig.
Beléptem az egykori gyógyszertárba. A látvány megdöbbentő volt. Helyükön maradtak csodálatosan felújítva az egykori gyógyszertár antik bútorai a fiókos szekrénytől, – melyben az orvosságokat tartották – a polcokon át egészen a pultig. Ámulattal néztem mindazt, amit gyerekként ugyan láttam, de nem hittem, hogy ilyen csodálatosan szép. Fölvezettek a fölső szintre, ahol hétvégenként rendezvényeket tartanak, és amelyet korábban városi bérlakásokká alakítottak. Minden az egykor volt eredeti állapotában tündöklik. Kizárólag az épület stílusának megfelelő, mint kiderült régiségkereskedőknél vásárolt és szintén fölújított antik bútorokat láttam, a foteloktól kezdve az asztalokon át egészen az egyik sarokban tündöklő komódig. Nem hittem volna, hogy ilyen is előfordulhat. Itt nem barbár segédmunkát végeztek hozzá nem értő emberek irányításával, hanem nagyszerű szakmunkát értő és erre érdemesült szakemberek vezetésével. Csodává magasztosult az ódon épület, amelynek a kivitelezése mindenki számára példaértékű lehet, aki ilyen munkába belekezd, és azt felelősséggel vállalja. Lám, lám! Így lett Esztergom első gyógyszertárából a város egyik legpatinásabb vendéglátóipari egysége Pálinka patika néven.
