Dr. Prokopp Mária akadémiai székfoglaló előadása
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szervezésében került sor dr. Prokopp Mária – Széchenyi-díjas művészettörténész-professzor – akadémiai székfoglaló előadására 2024. március 5-én. A Pesti Vigadó Makovecz terme zsúfolásig megtelt barátokkal, egykori tanítványokkal erre az alkalomra. Ez a nagy érdeklődés elsősorban a professzor asszony lenyűgöző személyiségének szólt, de igen érdekesnek ígérkezett az előadás is, amelynek során a gömöri freskókról és Torna város falképeiről hallottunk sok új információt, és láttunk csodálatos felvételeket.
Az esemény levezető elnöke Sulyok Miklós volt, az MMA Művészetelméleti Tagozatának tagja, Prokopp Mária tanítványa. Az elnökség képviselője pedig Richly Gábor, az MMA főtitkára volt. Prokopp Mária tudományos tevékenységét dr. Jékely Zsombor, a Károli Gáspár Egyetem Művészettörténeti Tanszék vezetője, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, az egykori tanítvány méltatta.
Laudációjában felidézte a professzor asszony életútját, aki 1939. március 25-én született Budapesten. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1957 és 1962 között végezte, történelem és művészettörténet szakon. Szakdolgozatát az Esztergomi Várkápolna XIV. századi falképeiről írta. 1962–1968 között az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és a Vármúzeumban kezdte pályafutását. 1969–1976 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti Tanszékének tudományos munkatársa, 1977–1993 között tudományos főmunkatársa, 1993–2001 között egyetemi docense, majd 2001-től egyetemi tanára volt. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa. 1995-ben habilitált az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Nagyszámú magyarországi gótikus falkép feltárásában és azok történeti feldolgozásában vett részt. Több alkalommal járt Olaszországban, a Harvard Egyetem firenzei Reneszánsz Kutató Központjában. Hallgatói tanulmányutakat vezetett Csehországba, Lengyelországba és Szlovákiába. Előadást tartott számos nemzetközi konferencián. Oktatói és kutatói tevékenységének területe a XIII–XV. századi itáliai, magyar és közép-európai képzőművészet volt, amit ma is élénken folytat. Havonta tart szakmai vezetést az Európai Örökség részévé vált gömöri középkori falképek helyszínein.
Rendszeresen előad, tanulmányokat ír, kortárs kiállításokat nyit meg, konferenciák aktív résztvevője. Az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetében PhD-disszertációk témavezetője. A méltatást így zárta az előadó: „Prokopp Mária meg van győződve arról, hogy a középkori Magyar Királyság művészete Európa élvonalába tartozott. Sokszor hangoztatja, hogy a magyar királyi trónt elfoglaló hazai és külhoni eredetű dinasztiák egyaránt számos szálon kapcsolódtak a korabeli Európa művészeti központjaihoz, és udvarukban jelen voltak a legkiválóbb építészek, festők, ötvösök és szobrászok. Kezük nyomát nemcsak az uralkodói székhelyek töredékes állapotban fennmaradt maradványain érhetjük tetten, de az egykori királyság egész területén is. Számunkra, a tanárnő tanítványaiként működő, középkorral foglalkozó művészettörténészek számára ez evidencia, és mi is ezt tanítjuk. Prokopp Mária azon dolgozott és dolgozik, hogy ezt a tényt a magyar és nemzetközi közvélemény szélesebb köre is megismerje. Kívánjuk, hogy ezt a tevékenységét még hosszú ideig folytathassa!”
Ezt követően került sor a székfoglaló előadásra, amelynek pontos címe: Az Európai Örökséggé nyilvánított gömöri freskók és Torna város falképei. A székfoglaló előadásról vázlatosan számolunk be a folytatásban. Bizonyára lesz lehetőség, hogy teljes egészében, írásos formában is eljuttassuk Kedves Olvasóinkhoz.
Az előadás elején Mária néni kihangsúlyozta, hogy az esztergomi érsekség kulturális kisugárzását őrzi ma a Felvidék: ott nem járt a török, így megmaradt annak középkori és reneszánsz épített öröksége. Felvidéki példákon az is végigkövethető, hogy a centralizált Magyarország tisztségviselői hasonló színvonalú házakat építtettek Budán, a királyi udvar közelében és vidéki otthonaikban. Torna vármegye székhelyén a plébániatemplom szentélyében próféták és vértanúk láthatók. Süvéte 13. századi templomában Antiochiai Szent Margit életét örökítették meg falfestményeken. Hizsnyó templomának a szentélyboltozatán a négy egyházatya és a négy evangélista látható szimbólumaikkal. Gömörrákos Szentháromság tiszteletére felszentelt temploma a 13. század közepén épült. Szentélye az eredeti, román kori formájában őrződött meg (román kori ablaknyílásokkal). A templom bejáratát gótikus csúcsív díszíti. Karaszkó templomában, a templomhajóban Szent László-freskó látható. Pelsőc temploma az 1390-es években épült. Falképekkel díszítették, amelyeken Jézus bemutatása a templomban bibliai jelenet is szerepel. Csetnek háromhajós templomának falfelületeit teljesen beborították a freskók. A falképek különböző időszakokban készültek, a 14. század második felétől egészen a 16. század elejéig. A boltozaton a Talentumok példabeszédet örökítette meg a mester. Képzeletbeli utazásunk Esztergomban ért véget. A Keresztény Múzeum és a Királyi vár középkori értékeinek felvillantásával zárult az előadás.
Dr. Prokopp Mária átfogó tudása, a tőle már megszokott fiatalos lendülete és magával ragadó, lelkes előadása ez alkalommal is lenyűgözte a hallgatóságot. Tehetségét, tudását megosztja, az értékek feltárásában élen jár, teszi mindezt azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy Esztergom megítélésében a perifériai viszonyrendszer tarthatatlan. Mához szóló üzenete igen aktuális: rávilágít, hogy bátorság és kitartás jellemzi ezeréves történelmünket. „A magyar ember nem ismer lehetetlent!”
A fotót Szabó László készítette.
