A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet (MTA BTK TTI) „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának legújabb, legfontosabb kutatási eredményeiről és felfedezéseiről tartott vetített képekkel gazdagon illusztrált beszámolót dr. Pálffy Géza történész, tudományos tanácsadó, a Kutatócsoport vezetője. A rendezvényre az MTA Székház Nagytermében került sor 2019. január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából. A helyszínen könyvbemutató is volt, amelynek keretében a Kutatócsoport legújabb kiadványaival és ezek szerzőivel ismerkedhettünk meg.
A szervezők számára is meglepetésként hatott, hogy milyen nagy érdeklődés kísérte az előadást, mivel zsúfolásig megtelt az Akadémia Nagyterme. A megjelenteket Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója köszöntötte. Örömmel üdvözölte a koronakutatásban elért eredményeket. A Kutatócsoport munkáját méltatva, tömören összefoglalta tevékenységük fontosságát. Miért érdemes kutatni a Szent Korona múltját? 1. A legrégebbi, legtovább használt uralkodói jelvényről van szó. 2. Egyedüliként viseli a „szent” jelzőt 1256-tól. 3. Nemzetközi viszonylatban is a legszebb koronaékszer. 4. Egyedi jelentéstartalommal bír. 5. Kormányzati jelkép, az állameszme szimbóluma, amelyből erő, misztikum sugárzik. 6. Összefogja a magyarságot, a magyar identitás alapköve. 7. Tárgyi mivoltában és eszmeileg is kötődik Szent Istvánhoz. A „Lendület” csoport 2012-től vizsgálja a Szent Korona történetét az 1526–1916 közötti időszakban. Nemzetközi kutatásokba ágyazva, interdiszciplináris (több tudományt, szakterületet érintő) kutatómunkát folytatnak. Köszöntője végén hangsúlyozta, Isten csodájaként kell kezelnünk azt a tényt, hogy koronázási ékszereink ilyen egységesen megmaradtak a történelem viszontagságai között.
Dr. Pálffy Géza beszámolójában utalt arra, hogy a Szent Korona a magyar államiság jelképe, amely végigkísérte a magyar történelmet az államalapítástól napjainkig, ezért rendkívül fontos, hogy megismerkedjünk múltjával. Ezzel többéves adósságot törleszthetünk. A Szent Korona a magyar társadalom körében rendkívül népszerű témának számít, történetét teljességében mégsem ismerjük. Szerinte az Osztrák–Magyar Monarchia bukása óta e témát jelentős mértékben mellőzték, egyes időszakokban pedig tabunak számított. Beszámolója során érintette az állami és nemzeti reprezentáció kérdéseit az újkori Magyarországon, valamint a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona történetét 1526-tól 1916-ig bezárólag. Az elmúlt hat év sikeres hazai és nemzetközi kiállításai, valamint rendezvényei között megemlítette városunkat is, mint Szent István koronázásának helyszínét. A Kutatócsoport kiadványairól és új dokumentumok felfedezéséről is tájékoztatta a hallgatóságot. Megtalálták I. Lipót saját kezű, német nyelvű kéziratát a Korona 1663–1664. évi különleges kalandjairól. 1663 őszén Bécsbe menekítették, majd 1664 decemberében szerencsésen visszakerült Pozsonyba. A kutatás során új koronázási és nemzeti kincsekre is rábukkantak a történészek: koronázási zászló, a legkorábbi horvát országzászló, valamint az az udvarmesteri pálca, amelyet egy bécsi aukción sikerült megszerezni. Az első budai koronázáson, 1792-ben, Pálffy Károly Jeromos udvarmester vitte a menetben. A Pálffy család ereklyeként őrizte évszázadok során. Az előadó a névazonosságra utalva humorosan megjegyezte: „sajnos nem vagyunk rokonok”. Egy „új koronázó városunkat” is megtalálták. Sopron a negyedik magyar város, ahol királyt koronáztak. Megnyugtató választ találtak arra a kérdésre is, hogy miként született a Szent Korona legkorábbi hiteles és színes ábrázolása. Nagy valószínűség szerint 1555–1556-ban Augsburgban. Sikerként könyvelhető el az is, hogy a 17. századi Magyar Királyság históriájának újrafelfedezése és új szemléletű értékelése már öt nyelven olvasható.
A rendezvény könyvbemutatókkal folytatódott. A szerzőkkel és alkotókkal Katona Csaba, MTA BTK TTI, tudományos munkatárs beszélgetett. Pálffy Géza: A Szent Korona hazatér. A magyar korona tizenegy külföldi útja (1205–1978) című kötete nemzeti ereklyénk viszontagságait meséli el, eddig ismert külföldi útjait mutatja be a legfrissebb kutatások alapján. Maczó Ferenc új könyve – Az utolsó magyar királykoronázás – IV. Károly király és Zita királyné ez ideig kevéssé vizsgált, 1916. december végi koronázását állítja a középpontba. A 176 színes és fekete-fehér illusztrációval díszített kötetben a szerző a legújabb kutatások alapján, de olvasmányos stílusban tárja fel az ünnepségsorozat eseményeit. Glant Tibor: A Szent Korona amerikai kalandja és hazatérése című új kötete a Szent Korona közel 33 évig tartó amerikai kalandjáról számol be, amelynek során bejárta Németországot, majd Fort Knoxban, az amerikai aranykészlet társaságában töltött hosszú évtizedeket. 1978. január 6-án kaptuk vissza a Carter kormánytól. A szerző szisztematikus kutatások alapján ezeknek az eseményeknek állít emléket a hazatérés 40. évfordulója alkalmából. Maczó Ferenc és Glant Tibor kötete 2. javított kiadásban jelent meg. A Kutatócsoport új kötetei mellett a FilmEver Stúdióval közösen készített nyolcnyelvű (angol, horvát, magyar, német, orosz, román, spanyol, szlovák) koronafilm-DVD-jével – A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában – is megismerkedhettünk. Erről Bárány Krisztián, a film írója, rendezője beszélt. Az egyórás ismeretterjesztő film alkotói elkísérték dr. Pálffy Géza történészt arra a közel húsz helyszínre, ahol a Szent Koronát őrizték. A Szent Korona történetének felidézése során megismerkedhetünk a királykoronázások kulisszatitkaival és eddig ismeretlen részletekkel. Sopron elfeledett, 17. századi koronázó városi múltját részletesen mutatja be a film. A koronán lévő kereszt elferdülésének újabb magyarázata is hallható a filmben. Képet kapunk arról is, hogy néhány történelmi személy – Szulejmán szultán, Bethlen Gábor, II. József, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan – miként viszonyult a Szent Koronához. Az ismeretterjesztő filmet hagyományőrzők és színészek közreműködésével előadott jelenetek teszik látványosabbá. A kiadványok bemutatása során az alkotók beszámoltak a Szent Koronához fűződő személyes élményeikről és arról is, hogy a társadalmi hasznosulás szempontjából hogyan ítélik meg munkájukat.
A rendezvény befejezéseként Molnár Antal, MTA BTK TTI igazgató, mondott zárszót. A magyar kultúra napjához kapcsolódó ünnepi eseményként értékelte a könyvbemutatót és a beszámolót, amelynek során egy magas színvonalú kutatómunka eredményeivel ismerkedtünk meg.
A Szent Korona története kimeríthetetlen. Gondoljunk a királykoronázások szertartására, a Szent Koronára, mint minden tekintetben egyedülálló műalkotásra, annak jelképrendszerére. Sokan próbáltak válaszokat keresni a Szent Korona misztériumára is. Elgondolkodtató, hogy a történelem viharaiban – bárki birtokolta is – mindig visszatalált nemzetéhez. A Kutatócsoport figyelmet fordít arra is, hogy egyes korszakokban kinek mit jelentett a Szent Korona, milyen eszmeiség fűződött hozzá, és milyen szerepet játszott a magyar állami, később nemzeti reprezentációban és szimbolikus politikában. Mi indokolja a koronakutatások fontosságát? Glant Tibor tömören így fogalmazott: „Aki a nemzeti históriát nem ismeri, magyarnak nem alkalmas.”
A fotót, amelyen dr. Pálffy Géza látható, Szabó László készítette.
