Ipolyi Arnoldra, a tudós nagyváradi püspökre emlékeztünk 2024. március 14-én – születése 200. évfordulója alkalmából – az esztergomi Laskai Osvát Antikváriumban.
Az egybegyűlteket Mezeiné Tomorszky Mária, az est háziasszonya üdvözölte. Ezt követően Forróné Virág Zsuzsanna – a Péczeli József Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület elnöke – a Honismereti Szövetség tevékenységét vázolta fel, amelynek során megtudtuk azt is, hogy miért március 24-e a Honismeret Napja. Bél Mátyást, aki 1684. március 24-én született, a „honismeret atyjának” nevezik. Születésnapját 2007-ben nyilvánították a Honismeret Napjának. Munkássága során nyelvészeti, történelmi, teológiai vizsgálódásokat is végzett. Egy másik születésnapról is szó esett. Különleges lapszámmal tiszteleg Nagyvárad tudós püspöke, Ipolyi Arnold (1823–1886) előtt születésének 200. évfordulója alkalmából a Honismeret, a Kárpát-medence tudományos helytörténeti folyóirata. A Honismereti Szövetség 2024-re szóló terveiről Juhász Zoltán – a Szövetség titkára – számolt be. Nekünk, esztergomiaknak igen fontos, hogy az 51. Országos Honismereti Akadémia Esztergomban kerül megrendezésre 2024. július 8–12. között.
Ipolyi Arnold jelentőségét, érdemeit dr. Prohászka Péter történész ismertette. Ipolyi Arnold 1823. október 20-án született Ipolykeszin Stummer Ferenc Hont megyei főszolgabíró és Szmrecsányi Arzénia gyermekeként. Szülei katonai pályára szánták, de Arnold már tizenéves korától nagyobb érdeklődést mutatott a múlt kutatása és a lelkipásztori hivatás iránt. 1847-ben pappá szentelték, majd Zohorra került plébánosként. Fáradhatatlanul dolgozott műemlékek feltárásán, az elvégzett munkát rajzban, írásban is megörökítette. 1854 őszén jelent meg a Magyar Mythologia című páratlan műve, amely a magyar nép ősvallásáról szól. Érdeklődése később egyre inkább az archeológia felé fordult, amellyel egy új tudományágat alapozott meg. Mátyás király Corvináit Konstantinápolyban kutatta. Tevékenyen részt vett a 35 kódex hazajuttatásában. 1863-ban egri kanonokká, majd 1871-ben Besztercebánya, 1886-ban pedig Nagyvárad püspökévé nevezték ki. 1874-től töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia igazgatói tisztét, amelynek 1861-től volt rendes tagja. Ipolyi Arnold 1886. december 2-án halt meg, élete munkájával felbecsülhetetlen örökséget hagyva az utókorra. Nevéhez fűződik a rendszeres műemlékvédelem kiépítése, a műemlékek topografikus nyilvántartásának bevezetése, vidéki múzeumok létesítése. Ezek közül azonban néhány elképzelése csak terv maradt. Gazdag gyűjteményét az államra és az Esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta. Ipolyi Arnold egész Magyarországról gyűjtötte a meséket, szokásokat, hiedelmeket. Kéziratos folklórgyűjteménye A tengeri kisasszony című kötetben látott napvilágot. Arcson Rafael ezekből a mesékből olvasott fel kettőt az este során.
Befejezésül idézzük a tudós püspök szavait: „Mert mi is azt hisszük, hogy a magyar szellem jelentékenyen eltér a többi európai népekétől, és eléggé jellemző arra, hogy önálló kifejezést is nyerjen; eléggé művelt hogy a művészetben is kifejezze magát. Egyszóval, hogy magyar művészet is legyen, mint lett magyar irodalmunk. Ha egyszer ezzel nemzeti géniuszunkhoz méltán áldoztunk, felemelkedtünk közben mindinkább a magasabb művészet összes köreibe és régióiba. Más nemzetek is csak akkor jutottak odáig, miután iskolájukat megalkották. Nekünk itt ez a kedves föld és nép, melyet hazánknak és nemzetünknek nevezünk, az egyedüli mindenünk; ez a tér, ez a föld az, melyet mindenekelőtt és minden irányban művelnünk kell.”
A fotót Szabó László készítette.
