Meghitt, baráti hangulat fogadta az érkezőket 2017. december 3-án Esztergomban, a Szent Adalbert Központ Dísztermében. Sok barát, ismerős, régi osztálytársak, rokonai és családjának tagjai látogattak el arra az ünnepi eseményre, amelynek főszereplője Durzák Anna tanárnő volt, aki jubileumi, verses összeállítással kedveskedett abból az alkalomból, hogy 50 éve mond verseket. Ennek évfordulóján hálaadásnak szánta ezt a programot.
Az egybegyűlteket Szalai Katalin, az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár igazgatója köszöntötte. Bemutatta Durzák Anna vers- és prózamondót, középiskolai tanárt, aki irodalmi estjeivel már számos alkalommal megörvendeztette az esztergomi közönséget. A rendezvényt ft. dr. Frankó Tamás – a Hittudományi Főiskola rektora – nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy Durzák Anna tanár, hitoktató, énekkarvezető és előadóművész egy személyben. Pályája során példamutatásával, emberi kapcsolataival sokunkat segített hozzá, hogy közelebb kerülhessünk Isten vonzásához. Idézte Szent-Gály Kata sorait – az ő verséből származik a címben szereplő mottó –, amely meghatározta Anna eddigi pályafutását: „Egészet adni…”
Az ünnepi műsorban visszapillantottunk az elmúlt ötven év legkedvesebb verseire. Ezekből hallhattunk válogatást. Az önálló estek sorában helyet kapott egy Sík Sándor verseiből összeállított műsor (Keresztút 1987). A piarista tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész a 20. század kiemelkedő magyar lírikusa volt. Hálaadó verse, a Te Deum hangzott el elsőként. Ez a vers olyan gondolatokat sorakoztat fel, amelyek mindannyiunk lelkében jelen vannak, de nem tudjuk ilyen szépen megfogalmazni, mint Sík Sándor.
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért
(…)
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
(…)
A műsorszámokat a hozzájuk fűzött gondolatokkal egészítette ki Ancsika, utalva az életút állomásaira. Hálás szavakkal, szeretettel emlékezett szüleire. Ezt követően az édesanyja, Durzák Endréné Moóri Margit verseiből hangzott el válogatás. A középiskolás évekre visszaemlékezve felidéződött Komárom, a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola. Itt szerette meg a verseket, köszönhető ez Miklós József tanár úrnak, aki segítette, és útnak indította őt. Ifjú versmondóként ebben az időszakban lépett közönség elé Juhász Ferenc versével: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából. A hosszú versből egy részlet hangzott el. A fiú – az egyik világból önként kilépve, a másikból kitaszíttatva – magányosan érkezik meg a titkok kapujához, amely a halál kapuja. Csak ezen a kapun át térhet vissza anyjához. A visszaemlékezés az esztergomi évekkel folytatódott. A Tanítóképző Főiskolán folytatva tanulmányait, az Esztergomi Klubszínpadnál mondott verseket. Sokat köszönhet Nagyfalusi Tibornak, aki támogatta, és jó tanácsokkal látta el. Rá emlékezett, amikor elhangzott a Vogul vadászdal és Medveének. Lázár Ervin különleges hangulatú novellája következett. A bajnok című elbeszélés transzcendens motívumokat tartalmaz, feltámadástörténet, de görög mitológiai elemeket is felfedezhetünk benne. A szuggesztív előadás mindenkit érzékenyen érintett. Kiemelkedő fontosságú állomás Ancsika előadói múltjában Szent-Gály Kata költőnő. Első önálló műsorát az ő verseiből állította össze 1981-ben. Felidézte személyes élményét is, egy barát közbenjárásának köszönhetően megismerkedhetett a költőnővel. Találkozása Szent-Gály Katával megérintette a lelkét. Baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Sok hasonlóság, párhuzam fedezhető fel kettejük művészetében. Irodalmi munkásságukat áthatja az evangélium igazságába vetett mélységes hit, a krisztusi lelkület. Az ő verseiből nyújtott át egy csokorra valót Ancsika. Elhangzott a Krisztus követése című vers is:
Egészet adni – sohase felet.
Vállalni mindent – bármit is jelent.
Egészet adni – mindent, ami van,
ami csak vagyok, maradéktalan.
Az ünnepi műsor zárásaként Barsi Balázs atya gondolatai hangzottak el advent első vasárnapján. Ez a nap a bűnbánatra, összeszedettségre, a szent fegyelemre int. Advent első vasárnapja kulcsfontosságú, hiszen ekkor veszi kezdetét a felkészülési időszak. A jubileumi műsorban a zenei számok előadása során közreműködött G. Tóth Franciska, Farkas Borbála és Pálmai Árpád. Zárásként a Papnevelő Intézet hallgatói köszöntötték az ünnepeltet. Aranyidő címmel énekes, vetített képes összeállítással kérték Isten áldását Ancsika további életére. Durzák Anna és a szereplők meghatódva fogadták a közönség szűnni nem akaró tapsát, amellyel örömét és köszönetét fejezte ki az igényesen összeállított előadásért. Baráti beszélgetéssel zárult a program.
A Te Deum minden időben kettős arcú ünnepség volt. Megvolt az örvendetes jellege: hálaadás az Úristennek az elnyert kegyelmekért. De mindig volt egy kissé szomorkás, fájdalmas arca is. Befejezés volt és búcsúzás, az örömbe és hálába mindig belekapcsolódott egy kis fájdalom, melankolikus hang. Reméljük, hogy Ancsika sem gondolja véglegesnek a búcsúzást a versmondástól. Egy korszak lezárása után következhet a folytatás, mindannyiunk örömére.
