(Haibunok, haikuk, és egyéb versek napról, útról és békességről)
Az élet ereje
/A 2011 márciusában, japánban történt földrengés áldozatainak emlékére/
Éljük az életünk, tesszük, amiről hisszük, hogy jó, bár sokszor látjuk az ellenkezőjét is munkálkodásaink nyomán. Amióta 1997-ben megismertem Kai Higashiyama művészetét, azóta úgy érzem, kicsit ismerem japánnak az ő képein élő sajátos és csodálatos természeti világát. A békésen hullámzó tengernek, szelíd patakoknak, kéklő ködös hegyeknek békés, szelíd hangulatát adják vissza a nézőnek Higashiyama képei, legyenek azok templomban, a császári palotában, vagy Sakaide múzeumában.
Sétálhatunk erős levegőjű hegyi réten, vagy illatos tavaszi mezőn, talpunk alatt sarjadó fű, törekvő kis virág, mozduló bogár, sáros giliszta, és mi rajtuk taposunk, ahogyan büszkén tovább ballagunk, és legújabb üzleti, családi vagy művészi elgondolásainkon törjük elmélázva a fejünk. Az eltaposott fű kiegyenesedik, a virág mégis kinyílik hordozva magán öntudatlanul a teremtő arcát, a bogár megrázza magát kimászik a sárból, és a giliszta is él majd ameddig föld lesz. Mi pedig – akár a sors – lépkedünk önhitten tovább a cirógató napfényben, boldog madárdalban, és nem látjuk mit okoztunk tavaszi sétánkkal a fűben. És egyszerre megmozdul talpunk alatt a mező, látjuk amint végítéletként megnyílik a föld, széttörik a Higashiyama által is csodásan megfestett természet képe, majd vad robajjal ránk tör a szelíd tengerből a hömpölygő szökőár. Elsodorva embert, virágot, bogarat, és rombolva pusztít mindent, ami az útjába kerül. A pusztítás nyomában hamarosan kinyílik az első virág, megjelenik egy bogár, és a halottait sirató, majd rendet rakó ember, mert élni kell!
Lásd elsötétült
Nap az égen Uram! Por
És hamu vagyunk.
Fordítások
(Basó Macuo három haikuja német nyersfordítás alapján)
/Avagy, hogyan szenved az, aki nehéz fába vágja fejszéjét!/
Jan Ulenbrook, aki a „Haiku, a japán háromsoros,” című kötet válogatója és fordítója (174 költő 852 haikuja) szerint Basó „a háromsoros haiku költészet mestere”. A haikufordítás nehézségeire utalva az ő verseit hozza fel példának, nem alaptalanul. Azért választottam ezt a hármat, mert mind a három haiku esetében Ulenbrook közli az eredeti japán szöveget és a pontos német nyelvű nyersfordítást is. Basó Macuo (1644-1694) többek között Zrínyi Miklós a „kard és lant hőse”, Gyöngyösi István, W. A. Mozart, II. Rákóczi Ferenc és Rembrandt kortársa volt, akkoriban kezdett kialakulni a kuruc kor költészete hazánkban. A nem márványba faragott „végső megoldás” bizony változhat. Pillanatnyilag ezek a végleges változatok. Szerettem volna megmutatni, hogyan lehet egy más nyelv gondolkodásából kiindulva tizenhét (5-7-5) szótagba zárni gondolatainkat úgy, hogy végül verssé váljanak. Játszunk együtt! Kérem a kedves olvasót, hogy szorítson egy olvasható végeredményért. Lássuk tehát:
acu kusa ya / sommer gras ach / nyár (i) fű, óh!
Cuvamonodomo ga / von den krigern / harcosoktól
yume no ato / der traume rest / álmok maradéka
Az első leírt változatom így szólt:
Nyári fűben, óh
A harcosok álmának
Ős maradéka.
A „nyári füvet” nem éreztem elég kifejezőnek, túl általános, „tágabb” a „nyári rét”. A „harcosok álmának ős maradéka” túl prózainak és nyersnek tűnt. Rögtön átírtam az egészet:
Nyári réten, óh!
A harcosok ott maradt
Álmai lengenek.
A következő tizenhét szótagú költemény így szól:
hana no kumo / blüten – wolken / virág (ok) felhő (k)
kane va ueno ka / die glocken ueno? / uenó harangjai?
asakusa ka / asakusa? / asakusa
Ennél a versnél is volt egy kezdő változat, amit azután elvetettem:
Virág felhő, mint
Harangszó Uenóból?
Asakusából?
A „véglegesnek” szánt változatban a „mint” helyett a lebegést, változást a meglepetést akartam érzékeltetni. A cseresznyevirágzás hangulatához jobb lesz a „száll” gondoltam. Így szól tehát ez a változat:
Virág felhő száll,
Harangszó Uenóból?
Asakusából?
Ez a harmadik egy különleges haiku. Basó mester ebben formát bontott. A zsenialitás bátorsága. Tizenhét szótag helyett tizennyolc szótagból áll! Az első sorban ugyanis hat szótag van a megszokott öt helyett.
cuka mo ugoke / grabhügel sei bewegt: / sírdomb legyél megmozdítva:
vaga naku koe va / meine klagestimme ist /az én vádló hangom
aki no kaze / der wind des herbstes / az ősz szele
Elsőre „ez lett bennem megmozdítva”:
Mozdulj meg sírhalom:
Halljad vádló hangom, most
Sírj vad őszi szél!
A második és harmadik sorral voltak gondjaim, határozottabbnak kell lennem – gondoltam – nem lehetőséget kell adni, hanem bíztatni, ezért változtattam rajtuk:
Mozdulj meg sírhalom:
Halld vádló hangom, bátran
Zúgj vad őszi szél!
/Haiku Japanische Dreizeiler, Phillipp Reclam jun. Stuttgart 2004./
Folytatás Tankákban elbeszélve
Ezek az ötsoros versek, harmincegy szótaggal (5-7-5-7-7) mondják el azt, amit szerzőjük a világról érez, gondol.
Fehérlő télben
Puha kristályok,
Hópihék, szállnak most rám.
Fogva tart a csönd.
Áldott pillanat! Olvad
A zajos világ bennem.
Karácsony után
Sejtelmes ködök
Vén didergő fák között.
Elfúl a léptem
Nyirkos, puha avaron.
Hová bújtál tavaszom?
Hegyi Tanka
Havas hegyeken
Nem ég a csipkebokor.
Az Úr, mifelénk,
Hópihe bundában jön
A didergő látóknak.
Egy múló pillanat Pekingben
/Lin Yutang emlékére/
Császári sírok,
Őrt álló állatok és
Hivatalnokok.
Mao „nyúl” kövén ülök,
Napsütéses tavaszban.
Az első őszöm Kerkakutason
/2004 októbere/
1.
Csendes eső hull.
A vadszőlő rőt lombja
Közt éhes rigó
Csipeget. Télre készül
Halkan már a lelkem is.
2.
Ajtóm előtt szél
Kiállt, már zúg a világ
Odakinn. Pattog
A tűz idebenn, kémény
Dúdolja füstös dalát.
3.
Nézzek bárhová
Még emlékedbe botlok.
Csöpög az eresz.
Hálójában didereg
Egy pók. Ébren álmodom.
){kind=link}