2014-ben emlékeztünk meg az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról. Az esztergomi levéltárban rendhagyó kiállítással emlékeznek az első világégésre, március 25-én pedig Komáromi hétköznapok a nagy háborúban címmel Kovács Péter levéltáros vetített képes előadását hallgathatták meg az érdeklődők a levéltár Palkovics termében. A nagypolitika által irányított harci eseményekről viszonylag sok szó esik a háborús téma kapcsán, a mindennapok történései azonban csak kevéssé kerülnek egy-egy kutató látószögébe. Ezért mindenképpen hasznosnak bizonyult a téma választása a fiatal levéltáros részéről, aki a komáromi levéltár alkalmazottjaként jött el Esztergomba, hogy megtartsa előadását.
Az első világháború okairól és következményeiről viszonylag tájékozott a történelem iránt érdeklődő közvélemény, az is meglehetősen közismert, hogy maga a trónörökös, Ferenc Ferdinánd nem igazán volt népszerű egy jelentős kör számára, mert a dualizmust trializmussá szerette volna átalakítani – így a csehek felé is tett volna egy jelentős gesztust. Az ellene 1914. június 28-án elkövetett merénylet azonban nemcsak az ő halálát okozta, hanem a Habsburg Birodalom sorsát is nagyrészt eldöntötte. Igaz, akkoriban még az összes, egymással szembenálló hadfél a konfliktus gyors rendezésében bízott. A hadüzenet után Komáromból is indultak katonák a frontra, az előadásból megtudhattuk, hogy a 12. gyalogezred kimondottan komáromi illetőségű volt. Ugyancsak sok komáromi katona harcolt Przemyśl ostrománál, amikor is 1914 novemberében az orosz sereg elfoglalta Európa egyik legjobban felszerelt és legkorszerűbb erődítményét. Az ostromnál jelen volt Kovács Zénó is, a komáromi újság szerkesztője, aki nagy valószínűséggel orosz hadifogságba esett. Fronttudósításait sokan olvasták, és így kaptak tájékoztatást a tűzvonalban zajló eseményekről.
Mivel a háború gyorsan felemésztette a hátország tartalékait, ezért csakhamar közellátási zavarok keletkeztek, szinte állandósult az élelmiszerhiány, bevezetésre került a jegyrendszer. Maga a gazdaság, legfőképp pedig az ipar, hadigazdálkodásra állt át, szinte mindenhol a hátoszágban. Nem volt kivétel ez alól Komárom sem. A segélyezés általánossá vált, és egyfajta hazafias kötelességként fogták fel. Elsősorban a katonákat, a frontról hazatért sebesülteket és azok családtagjait részesítették segélyben. Az előadó a hadifoglyok sorsáról is beszélt. Megtudhattuk, hogy az ellenség kezére került katonák sorsa általánosságban véve jobb volt, mint a pár évtizeddel később bekövetkezett második világháború idején. Komárom közelében Nagymegyer városában létesült nagy hadifogolytábor, ami nem csupán a környék, de egyúttal az ország egyik legnagyobb ilyen táborát jelentette. A fogságba esett katonákat munkaszolgálatra osztották be, engedélyezték számukra a rendszeres időközönkénti kapcsolattartást hozzátartozóikkal, elsősorban levél formájában. Érdekességként az előadó elmondta, hogy a háború befejeztével sok korábbi hadifogoly Magyarországon maradt, és itt telepedett le, alapított családot.
A háború utolsó éve teljes elcsigázást és kimerültséget jelentett szinte mindenkinek, nem voltak kivételek ez alól a komáromiak sem. A helyzetet súlyosbította, hogy 1918 tavaszán spanyolnátha-járvány kezdődött, amely a legszerényebb becslések szerint is 20 millió áldozatot követelt világszerte. Több adat a 100 millió körüli áldozatot sem tartja elképzelhetetlennek. Ami azonban tény, Komáromot 1918 őszén érte el a járvány, itt is jelentős számú halálos megbetegedést okozva, főleg a fiatalabb korosztályok köréből. Mindeközben a politikai helyzet is eszkalálódott, mert 1918 októberének végén sorra alakultak a nemzeti tanácsok az országban, előrevetítve a Monarchia végét. Komáromban november 1-jén alakult meg a helyi nemzeti tanács, a várban tartózkodó helyőrség szinte azonnal felesküdött a tanácsra, nem sokkal később pedig a polgárőrség is megalakult. Ezt követően az események meglehetősen felgyorsultak, a Habsburgok évszázados birodalma szinte napok, hetek alatt hullott szét.
Az első világháború élénken foglalkoztatta a későbbi generációkat, az eseményekre való emlékezést mindenkor kötelességüknek érezték maguk a komáromiak is. Ezt bizonyítja az a néhány hősi emlékmű, melyeket az utókor állított. A komáromi hősi emlékmű, a lovastüzér emlékmű, a szőnyi hősi emlékmű fotóját és a Radetzky-huszárok emlékművéről készült képeket az előadás végén láthatta a közönség.
