A Veterán Aknakutatók és Tűzszerészek Bajtársi Egyesülete, az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj, a Vitézi Rend, valamint Esztergom Város Önkormányzata 2018. július 21-én 14 órakor tartotta hagyományos megemlékezését és koszorúzását az esztergomi Belvárosi temetőben lévő három hős honvéd aknakutató sírjánál.
A Belvárosi temető III. D parcellájának 5. sorában található egy kovácsoltvas kerítéssel körülvett hármas sír. Kétoldalt egy-egy magas tujafa, középen vasból készült kereszt, tetején rohamsisak, alatta babérkoszorú. Elöl három fakereszt, rajtuk lemezből kivágott rohamsisaklap és vaslemez sírtábla:
vitéz Tandler István honvéd őrvezető, utász aknakutató, élt 34 évet 1945. augusztus 1.
vitéz Zalecker Lajos honvéd őrvezető, utász aknakutató, élt 22 évet 1945. augusztus 1.
vitéz Miklós Lajos honvéd szakaszvezető, utász aknakutató, élt 26 évet 1945. július 20.
A II. világháború Magyarországon 1945. április 4-én véget ért. A háborúból rengeteg fel nem robbant akna, tüzérségi lövedék, bomba maradt szerteszéjjel. Aknakutató tűzszerészeket kerestek, akik önként vállalták, hogy ezeket a veszélyes szerkezeteket hatástalanítják. Esztergom 1944. december 28 – március 23 között négyszer cserélt gazdát. El lehet képzelni, hogy a német és szovjet csapatok mennyi robbanótestet hagytak hátra a város térségében. A frissen megalakult aknakutató századot 1945 nyarán Esztergomba vezényelték. Miklós Lajos honvéd szakaszvezető és Márta László honvéd őrvezető a II. kerületi parancsnokságtól (Alföldi Régió), Tandler István és Zalecker Lajos honvéd őrvezetők az I. kerületi parancsnokságtól (Budapest Régió) jöttek.
1945. július 20-án délelőtt 10 órakor Esztergom-Kenyérmező vasútállomástól 800 méterre egy II. világháborús német harckocsi-elhárító aknamező semlegesítése (vakra szerelés) közben felrobbant egy akna. Miklós Lajos a helyszínen életét vesztette. Társait az esztergomi kórházba szállították, ahol sérüléseibe napok múlva belehalt Zalecker Lajos és Tandler István.
Miklós Lajos testének maradványát (fél pár utászcsizmát egy lőszeres ládában) ideiglenesen a majorban temették el. A járőr negyedik tagja, Márta László hosszas kórházi kezelés után épült fel, testéből 36 szilánkot operáltak ki. Bajtársai sírjait sokáig vitéz Márta László gondozta. 1966-ban Ő készíttette a kereszteket, névtáblákat és a vaskerítést. Abban a szerencsében volt részem, hogy személyesen ismerhettem Márta Lászlót (nemrég elhunyt), aki megtisztelt a barátságával is. 1994-től a sírok gondozását Németh Lajos református lelkész vezetésével a gyülekezet végezte. A megemlékezésekbe Beer Miklós plébánossága idején a katolikus közösség is bekapcsolódott. 1996-ban vitéz Csomor Gyula főhadnagy megígérte, hogy virágokat, dísznövényeket ültet a sírra és gondozza azokat. 1997. március 7-én a virágok ültetése közben holtan hanyatlott bajtársai sírjára.
Innentől Pethe Sándorné (Piroska néni), majd Balázs Ferenc tűzszerész törzsőrmester és felesége, Erzsike gondozták a sírokat. 2007-től a feladatot a Vitézi Rend vette át, amely a megemlékezések szervezését is végzi. 1986-tól az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj parancsnoka, Láng László honvéd tűzszerész ezredes, majd Molnár Sándor honvéd tűzszerész ezredes és Török Lajos György honvéd tűzszerész ezredes nyújtottak segítséget.
A 73. évfordulóra rendezett megemlékezésen a síroknál díszőrséget adott az 1956 Magyar Nemzetőrség néhány tagja(vitéz Weldin József, vitéz Szabad Gyula, vitéz Simonek Antal). A megemlékezésen igét hirdetett Révfalviné Budai Julianna református lelkész és dr. Harmai Gábor katolikus pap. Ezt követően közösen elénekeltük a Himnuszt. Pálmai József tanár úr két katonaéneket „…Katona vagyok én, ország őrizője, sír az édesanyám, hogy elvisznek tőle. Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol. Fekete gyászvirág búsul ablakában…” elénekelt, majd elszavalta Sós Zoltán versét: „…Holdbéli táj, robbanások sebe az anyaföldben, rücskös, gyötört határ, hogy nézni fáj. De hányszor fájóbbak az emberi testen a szilánkok okozta vérző kráterek. De hányszor fájóbb a szétszállt suhanc, a tanyafalra kenődött kisgyerek…”
Vitéz Nagy Miklós, a Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei törzskapitánya, beszédében részletesen kitért a történelmi eseményre, és hangsúlyozta, hogy a tűzszerészek munkája ma már sokkal könnyebb a modern technika (fémkereső, védőöltözet, robot stb.) segítségével. A három sír áldott emléke a hősiességnek. Reméli, hogy a jövőbeli megemlékezéseken a fiatal nemzedék is érdeklődéssel vesz részt. Az Esztergom-Kenyérmező majornál hősi halált haltak posztumusz vitézek lettek, így megemlékező gondolatait a Vitézek Imájával zárta: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”
Láng László nyugállományú ezredes, az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj volt parancsnoka, megemlékező beszédében többek között a következőket mondta: ilyen szakma, mint aknakutatás nem volt a háború után. 1960-ig vagy aknát telepítettek a Délvidéken vagy aknát mentesítettek. Az 1950-es évek végére már feladatként jelentkezett a tűzszerész- és aknakutató képzés. Műszer és módszer nélkül dolgoztak. Többször átalakították az állományt. 1975-ben hozták létre a lőszerfeltáró szakmát. Az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj megkapta az Elnöki Tanácstól a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést. Szeptember 28-án van a Tűzszerészek Napja. Ezen a napon megkoszorúzzák Budapesten az I. kerületi Logodi utcában lévő Tűzszerész Emlékművet, valamint a Hadtörténeti Múzeum udvarán az 1995-ben elhelyezett Tűzszerészek Emléktáblát. Az ezredes úr megemlékezett az Afganisztánban hősi halált halt bajtársakról is. Beszédét a következő gondolattal zárta: „Az emlékezés az kísérlet, hogy ellenálljunk az idő múlásának. Elmozdulás az elmozdulással szembeni irányba. Hála, amit úgy érzünk, hogy kötelességünk teljesíteni mindazoknak, akik már nem élnek.”
Ezek után következtek a koszorúzások. A három hősi halott aknakutató sírjára koszorút helyezett el az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj nevében Láng László nyugállományú ezredes, a Veterán Aknakutatók és Tűzszerészek Bajtársi Egyesületének nevében Gáspár József nyugállományú ezredes, a Vitézi Rend nevében vitéz Nagy Miklós törzskapitány, Esztergom Város Önkormányzata nevében dr. Orgoványi András, az 1956 Magyar Nemzetőrség nevében vitéz Weldin József megyei parancsnok, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület nevében vitéz Fodor Pál (90 éves), valamint vitéz Szendrő Péterné (Erzsike) is elhelyezte az emlékezés virágait. A két történelmi egyház (katolikus és református) képviselői megáldották a jelenlévőket.
A megemlékezők között – mint minden évben − meghívottként jelen volt vitéz lovag A. Bak Péter, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet megbízott megyei elnöke, a POFOSZ rendes tagja, a Vitézi Rend vitézi őrmestere, a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend lovagja, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége és az 1956 Magyar Nemzetőrség tagja.
A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult. A szertartás végén egy rövid pihenőt tartottak, és elhelyezték a kegyelet virágait az 1923. május 20-án elhunyt Boronkai Boronkay Ákos nyugalmazott csendőrtábornok sírjánál.
Béke poraikra!
Találkozunk jövőre. Őrzik a tűzet, őrizzük a tűzet!
A fotót A. Bak Péter készítette.
