Hagyományteremtő céllal rendezték meg az I. Forradalmi Emléktúrát március 15- én Nyergesújfalun. A szervezők azt szeretnék, hogy ez a nap ne csupán munkaszüneti nappá szürküljön. „Emlékezni nem kötelező, de a becsület megkívánja”- írták a meghívójukban.
1848. március 15-én borongós, felhős ég, 3- 5 fok jellemezte Budapest időjárását, az eső is esett. „ A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk”- írta Petőfi Sándor a naplójában.
„Le az esernyőkkel, mi lesz, ha golyózáporok közt kell helytállni” felkiáltással rótta meg a lánglelkű költő az összegyűlt tömeget.
163 évvel később az I. Forradalmi Emléktúra résztvevőihez az égiek kegyesebbek voltak, ragyogó napsütés fogadta a résztvevőket, ennek ellenére csupán10 lelkes túrázó- a túravezetőt, Hőgyes Károlyt is beleértve- érkezett a megbeszélt időpontban a gyülekező helyszínére. A legifjabb résztvevő 2 és fél éves volt, őt többen irigyelték a néha bizony meredek kaptatókon, mert a kislány édesapja hátán tette meg a táv nagy részét. (Az apukával senki sem akart cserélni.)
Az első állomás a kezdeteket szimbolizáló Hétforrás volt, innen az út az Öregkőre vezetett. Bár a fák még kopárak voltak, a fű sem zöldült, de már illata volt a földnek, már minden növényben ott lüktetett az erő az újjászületéshez. A természetben valami nagy- talán a fákból áradó- nyugalom töltötte el az embert. Az embert, aki valamikor része volt ennek a nagy egésznek, de mostanra erről valahogy elfelejtkezett.
Útközben a túravezető sok érdekes történettel szórakoztatta a gyaloglókat. Mesélt azokról a kalandjairól, amelyek természetjárás közben estek meg vele, de szó esett a Pilis hegységben található szakrális helyekről is. Olyannyira sikerült lekötnie hallgatósága figyelmét, hogy az idő és a kilométerek szinte észrevétlenül repültek.
Az Öregkőhöz érve egy rövid pihenő után az emlékezők felkeresték a túra utolsó állomását, a Jankovics- barlangot, amely a szabadságharc végét, a bujdosó létet volt hivatott szimbolizálni. Itt mécseseket gyújtottak azokért, akik egykoron fegyvert fogtak egy szebb, boldogabb jövő reményében.
A megemlékezés után bizony jól esett a közösen megrakott tűznél sütött szalonna, a kirándulások örök és kihagyhatatlan menüje.
A hazafelé út már csendesebben telt, nehezebb volt a gyaloglás, a télen berozsdált ízületeket bizony próbára tette a 15 km-es túra, de senki sem panaszkodott, mindenki élvezte az első tavaszi napsugarakat, hallgatta a természet neszeit.
A Hétforráshoz érve forrásvíz került a kulacsokba, hogy hazaérve mindenki összehasonlíthassa a csapból kifolyó, szintén víznek nevezett valamivel. Van különbség…
Végül mindenki azzal a kellemes tudattal indult haza, hogy méltóképp megemlékezett a márciusi forradalom hőseiről, de emellett valami olyat is kapott, ami egy ideig majd segít elviselni a hétköznapok monotonitását, amitől egy kicsit szebb, erősebb lett a lelke.
Köszönet érte a lelkes túravezetőnek, Hőgyes Károlynak. Reméljük, valóban hagyományt teremtett, és évről évre nő majd azoknak a száma, akik ezt a szép ünnepet a természetben szeretnék tölteni.
A közeljövőben tervezett egyéb programok:
Március 21-én: Tavaszi fényünnep a tavaszi napéjegyenlőség alkalmából az Öregkőn, tűzgyújtással
Március 26-án: „Háromhegy” túra, melynek útvonala: Dobogókő- Árpádvár- Rám-hegy- Magas-hegy – Dobogókő. Túravezető: Aradi Lajos
Április 24-én (húsvét alkalmából):
gyermekeknek: kirándulás, ajándékosztás
fiatalok, felnőttek részére: I. Húsvéti áldozati túra:
„…este 19 órakor útnak indulunk az éj sötétjén át, hogy a Nap felkeltét Földanyánk szívében, Dobogókő hegytetőn csodáljuk meg, mely a magyar őshagyományok központja volt mindig is.”
A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Elérhetőség: hogyes.karoly@freemail.hu
){kind=link}