A művész születik!
Isten minden egyes embert egyedileg TEREMT!
A testet részben a szüleinktől örököljük, de a lelket a fogantatáskor Isten leheli belénk! – és küldetéssel bocsátja az útjára. Az ember vagy felismeri a neki ajándékozott hivatást, vagy nem, mert szabad akarata van…
De valamit a legegoistább, önfejűbb ember is meghall az Isten szavából a szívében, és sugározza azt!
Isten számos képesség csíráját leheli minden egyes emberpalántába, amelyek, a körülményektől függően, bontakoznak ki, vagy rejtve maradnak. Többnyire a legmostohább körülmények között is utat törnek maguknak ezek a csírák, és napfényre jutnak, a saját maga és mások örömére. Az alkotó ember, amikor rátalált, a gyermekkorban, vagy sok-sok év után a képességeire, attól kezdve különös öröm tölti el, jóllehet addig is boldognak érezte magát…
De, a most általánosságban jellemzett művészt nevezzük meg: Németh Valéria, aki közel 50 éve Párkányban él, a kisebb, esztergomi Dunakanyar festői partján, boldog házasságban. A szerelem hívta el a szülőhelyéről, a Kárpát-medence nyugati részéből, az Ősi magyar Királynéi város, Veszprém közeléből, Kádártáról. Férje, Németh Károly – mozdonyvezetőként, később oktatóként – lelkesen, élvezettel, szakértelemmel végezte a feladatát.
Mindketten vidám, örömteli, dolgos emberek. Valéria fodrász mesterséget tanult, amely, mint minden alkotó iparág, közel áll a művészethez! S folytatták Károly szüleinek bolgárkertészetét is, ami igazán szépséggel teli, művészi alkotótevékenység! Hihetetlen oázis az Ő kertjük a természet csodáival az üvegházaikban és a szabadban egyaránt. S nem hiányzott az életéből az épített művészi, történelmi emlékek látványának az élménye sem, amely körülvette Veszprémben éppen úgy, mint Párkányban. Itt egész nap rájuk köszön az esztergomi Bazilika fénylő kupolája a zengő harangszóval és az órákat jelző, zsongó óraütésekkel…
S 2010-ben, miután a két lányukat szárnyra bocsátották, s elérkezett a nyugdíjas élet megváltozott napirendje, ritmusa, a háztartás és a kertészet mellett nagy késztetést és kedvet érzett a rajzolásra, festésre, ami az iskolás években sok örömmel és dicsérettel töltötte el.
Ezért beiratkozott a Párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola felnőttoktatására. Tanára Anna Kaplanová volt, akitől megtanulta a technikákat és a képi szerkesztés alapjait.
S azóta is szünet nélkül tanul, az alkotótáborokban, kiállításokon, könyvekből, kollégáktól, és mindenekelőtt a természettől. Bangó Miklós esztergomi festőművész is segítette – és segíti ma is – művészi fejlődését. Végtelenül szerény, mert érzi, látja, hogy a Természet Isteni csodáját, a Duna víztükrének fényeit, a Nap, de főképpen a napnyugta káprázatos, sosem ismétlődő kaleidoszkópjait ember sosem tudja még megközelíteni sem.
S az évek során egyre jobban hallja a szívében, hogy Isten, a Mindenséget alkotó Teremtő, a természet látványa által, mennyi fontos üzenetet küld nekünk, s ezeknek az üzeneteknek a tolmácsolása a kortárs emberek felé, ez a művészet legmélyebb feladata!
Jobbá tenni a Világot! Felnyitni a hajszoltságban, zajban élő emberek szemét a csendesség örömére, ráébreszteni a Szeretet örömére, hogy jobb adni a szeretetet, mint várni azt magunknak másoktól.
Valéria rendíthetetlen lelkesedéssel figyeli és csodálja az őt körülvevő Duna vizét és annak életét, a parti tájat, a kertjük bölcs fáit éppen úgy, mint a távolabbi hegyeket. Ezek a tájak többnyire ember nélküliek! Csendes, lírai költészet árad Valéria festményeiből, ezt jelzi a kiállítás címe is: Festészet – néma költészet.
Németh Valéria képeinek a szerkezete, felépítése és a színvilága mindenkor Harmóniát, Kiegyensúlyozottságot, Boldogságot áraszt. A meghívón szereplő kép élénkebb, erőteljesebb színekből építkezik, ez egy új hangvétel művészetében, amely jelzi, hogy sosem elégedett önmagával, mindig fejlődni vágyik, tökéletesedni vágyik, ahogy a szívének a vágyai is Végtelenek, mert Isten az Embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette.
Csak a földi lét és a minket körülvevő környezet a véges.
De ennek a véges világnak is nagy jelentősége van az ember életében, mert segít eljutni Istenhez, aki Maga a Szeretet!
Valéria szereti az embereket. Nagy gonddal nevelte a két lányát, és most is besegít az unokák gazdagításában. Az itt kiállított portrék a család tagjairól és ismerősökről jól mutatja, hogy milyen szeretettel, tehetséggel jeleníti meg az Embert, az örök életre született Embert, akit a Lélek éltet! Örömét jelentősen növeli, hogy immár megérkeztek a dédunokák is!
Valéria szereti az irodalmat és a zenét is, vagyis a művészetek minden ágát, amelyekből ugyancsak sokat merít.
Kedves Valika! Köszönjük a kiállításod szép képeit, amelyekben benne van a festészet előtti évek minden gondolata, áldozatos szeretete, amelyek gazdagították egyéniségedet, szíved szeretetét. Ez a kiállítás tovább gazdagítja művészetedet, megkoronázva az eddigi tárlatokat, amelyeket 2012-től évente láthattunk itt, Párkányban, a Barta Gyula Galériában, és a helyi kiállításokon kívül Esztergomban, a TÁR-LAK Szalonban és a Sugár Galériában, Dorogon, az Eötvös Galériában, valamint Budapesten, Nagymaroson és Kismaroson is.
Kívánunk további jeles alkotásokat, hogy minél többeket gazdagíthasson a képeid sugárzása, hogy JOBB, szebb és boldogabb legyen a világ!
Prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész megnyitóbeszéde 2024. február 14-én hangzott el a párkányi Barta Gyula Galériában.
