Ifj. Vidák István kiállítása Párkányban
A Párkányi Városi Múzeumban 2024. február 28-án nyílt meg ifj. Vidák István – a Népművészet Ifjú Mestere – nemeztakarókból rendezett kiállítása.
A megjelent érdeklődő közönséget Juhász Gyula – az intézmény vezetője – köszöntötte. Az üdvözlő szavak után bemutatta a kiállító művészt, aki családjával Kecskemétről érkezett. Vidák István – az édesapa – és Nagy Mari – az édesanya – nemezművészek családjában három generáció foglalkozik a nemezkészítéssel. Ezt az ősi technikát művészi rangra emelték. Gyermekeik közül ifj. Vidák István és Vidák Anna követték szüleik példáját, de az unokák között is mutatkozik tehetség.
A kiállítást az édesapa, Vidák István nyitotta meg. A kiállító művészről elmondta, hogy fia gyermekkora nagy részét a Kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyben töltötte szüleivel. Elkísérte őket a nemez-világtalálkozókra is, ahol különféle technikákat tanult, amelyeket később egyéni megoldásokkal társított. Már fiatalon megtapasztalta, hogy milyen a gyapjú érintése, hogyan formálódik a szappan és a meleg víz hatására, hogyan lesz a birkagyapjúból kézműves termék. A párkányi bemutatkozásra nagyméretű, hagyományos nemeztakarókkal érkezett, amelyeken modern és hagyományos motívumokat fedezhetünk fel, valamennyit lágy, természetes színek jellemzik. Az ifjú művész munkáira a szabadabb mintahasználat, a motívumok játékossága jellemző. A kiállítást végig lehetne énekelni, mert a címekben egy-egy népdal rejtőzik.
Kissé játékosan folytatódott a megnyitó, amibe nagy örömmel kapcsolódtak be a Papp Katalin Magán Művészeti Iskola kisdiákjai is. A varázsige játékot mozdulatokkal kísérték, így elevenítve meg a nemez készítésének folyamatát. A nemezelésen kívül a népi kézművesség egyéb ágaival is szívesen foglalkozik a Vidák család, amelyekkel kreativitásra, alkotómunkára ösztönöz. Nagy érdeklődéssel figyeltük mi is, ahogyan a gyékényszálakból egy csodaszarvas készült pillanatok alatt, miközben Nagy László: Csodafiú szarvas című versét hallgattuk.
Csodafiú szarvas
Tavasz kerekedik,
bimbó tüzesedik,
jázminfával fényes
agancs verekedik,
csodafiú szarvas
nekitülekedik,
nekitülekedik.
Jázminfa virágát
lerágom hajnalra,
inaimmal ugrok
nyárdelelő napba,
pörkölődök, vékonyodok,
maradok magamra,
maradok magamra.
Vadászok meglőnek,
golyó a szügyemben,
Balatonban a sok víz,
mind az én könnyem,
sírva sírok, sírva sírok,
ha sietek lemaradok,
csodafiú-szarvas
hiába vagyok,
hiába vagyok.
Deresen, havasan
eljön a karácsony,
csodafiú-szarvas
föláll az oltáron,
szép agancsa gyúlva gyullad:
gyertya tizenhárom,
gyertya tizenhárom.
A vers végére elkészült a szarvas, amelyet a közönség legfiatalabb tagja kapott meg. Nagy Mari is szólt a szőnyegekről, takarókról. Elmondta, hogy új nemezelési eljárást kísérleteztek ki. A nemezt bőrrel, selyemmel, pamutanyagokkal kombinálják. A nemez batikolása, kékfestése, hímzése is gyakori munkájuk során.
A kiállítás megtekintésekor beszélgethettünk a kiállító művésszel. Mire utal a kiállítás címe, Noé bárkáján?– fordultam ifj. Vidák Istvánhoz. Kérdésemre elmondta, hogy a cím a nemez eredetére utal. Noé bárkáján juhok is voltak. A hosszú út után, amikor megszűnt a vízözön és partra szálltak, meglepődve fedezték fel a juhok istállójában, hogy a lehullott szőr a meleg, a taposás és a víz hatására tömör anyaggá állt össze. Megmutatták Noé apánknak, aki ezt a nevet adta: NEMEZ.
A megnyitó során közreműködött Tóth Hilda, aki kalotaszegi népdalokat énekelt, ezzel gazdagította a műsort.
A Vidák család tagjai missziós lelkülettel művelik és ápolják őseink hagyatékát. Ajánljuk a tárlat megtekintését, amely 2024. március 20-ig látogatható.
A fotót Szabó László készítette.
