Bészabó András kiállítása
Ünnepélyes kiállításmegnyitóra került sor Párkányban, a Városi Múzeumban, 2024. április 3-án. Bészabó András – Arany János-díjas grafikus- és festőművész – mutatkozott be egyedi grafikai és kollázs alkotásaival. A kiállítás a Csemadok Párkányi Alapszervezete által rendezett XXXVIII. Balassi Bálint Kulturális Napok keretében valósult meg.
A megjelenteket Juhász Gyula, az intézmény vezetője üdvözölte. Köszöntőjében emlékeztette a megjelenteket arra, hogy Bészabó András már korábban is kiállította műveit Párkányban. Szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt már találkozhattunk a művésszel, az akkori tárlaton. (https://folyoirat.evid.hu/oroksegunk-fenyei-ii/)
A kiállítást Novotny Tihamér művészeti író nyitotta meg. Az alkotó bemutatása során egy kristálygömbhöz hasonlította Bészabó András művészetét, amelyben a magyar őshagyomány és a keresztény kultúra ötvöződik. A jelenlegi tárlat az összmagyarság szimbólumait fogja össze. Különös hangulatot teremtenek a képei, amelyek az ősmagyar gyökerekhez vezetnek vissza, képköltészetként rögzítik a hagyományokat. Az alkotásokban a keresztény szakralitás és az ősi magyar motívumok egyaránt felfedezhetők. A szkíta, hun, magyar néphagyományt hozza összhangba a keresztény vallással. A képsorozatok szellemi rendszert alkotnak, amelyekben zenei és irodalmi élmények is megjelennek. Mi az örökség? – tette fel a kérdést. Az örökség az, ami ránk hagyományozódott: a történelmünk, az ősi tudás és a megszerzett keresztény hitünk által, a nemzetté érés egész folyamata. Magába foglalja történelmünket, a tudást, a tapasztalatot, a művelődést, a néplelket, a szakralitást, a nemzetvédő figyelmet, az összetartozás-érzést, a hazaszeretetet, a magyarságtudatot, a meg nem adást és a hősiességet is. A művész formavilágában három alapréteg figyelhető meg. 1. forrásszövegek, 2. művészettörténeti minták, 3. szabad asszociációk, örökségünk fénykapui. Alkotásait sokféle technikával hívja életre: jelen van az olaj, a pasztell, az akril, az asszamblázsok, de minden esetben a fény a képek egységbe foglalója.
A folytatásban a kiállító művész is szólt a közönséghez. A bemutatkozást így kezdte: „Én egy polgári, keresztény felfogású, Karpát-medencei képzőművész vagyok. Egyik alkotói jellemzőm, hogy nem egy, hanem sok település vagy tájegység kultúrájából merítem egyéni művészetemnek fény-arcát, szellemiségét, tematikáját.” Továbbiakban elmondta azt is, hogy az egész magyarságot lefedi a tárlat. Alkotói folyamatában a kultúrák kereszteződése foglalkoztatja, nem követi a nemzetközi vonalat, magyar ízek jelennek meg a képeken. Ezen a tárlaton egyedi grafikáit tekinthetjük meg, amelyeket grafit, préselt szén, pittkréta, pasztellkréta, olajpasztell, tus, ecsetrajz, kollázs és egy picike digitális grafikai eljárással készített a művész. Alkotás közben Ady-verseket hallgat és olvas, amelyek ihletet adnak számára. A költő üzenete és a festő alkotó képzelete egy új képi világot hoz létre, amely egyedülállóvá teszi a műveit. Gondolatait így zárta: „Fontos számomra, hogy tárlatomon az érdemi, vizuális párbeszéd, a formákon, a színeken, a tónusokon és hangulati elemeken keresztül létrejöjjön – a tárlatlátogatók és énközöttem –, és a visszacsatolás is megvalósuljon verbálisan, valóságos párbeszédben, vagy a vendégkönyvben leírt véleményalkotásban.” Befejezésül ezt mondta: „Ne feledjék, hogy a legnagyobb erő a szeretet, az tartson össze minket még nagyon sokáig!”
A megnyitó műsorában közreműködött Pfeiferlik Tamás szólóénekes, aki remekül megteremtette a képekhez illő alaphangulatot előadásával. Juhász Gyula egy Balassa Bálint verset szavalt zárásként.
Kós Károly gondolatai napjainkban is érvényesek, ezekkel ajánljuk a tárlat megtekintését, amely 2024. április 28-ig látogatható. „A gyökerekből kell kiindulni, örökségünk szellemi fényeinek megtartásával, a hagyományokból táplálkozva építkezni, és így hozni létre értékes, organikus műveket.”
A fotót Szabó László készítette.
