Új amatőr színjátszók mutatkoztak be Esztergomban
Új műkedvelő színjátszó csoport tartott sikeres bemutatót augusztus 29-én az esztergomi Művelődési Házban. A fiatal társulat vezetője a most érettségizett Horváth Krisztina, aki Irina címmel saját vígjátékát állította nagy sikerrel színpadra.
„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig játszani” kérdezi Kosztolányi Dezső versében, és e sorok nagyon jól jellemzik Horváth Krisztina és társulata bemutatkozását. Az esztergomi amatőr és diákszínjátszás több évtizedes múltja ötvöződött ebben a kis társulatban.
Az Esztergomi Klubszínpadot 1968-ban alapította Nagyfalusi Tibor, akitől Bakai Ferenc (Csücsök) vette át a stafétabotot, és azóta nagyon sok sikeres bemutató fűződik a Klubszínpad nevéhez. Az Esztergomi Klubszínpad, a Féja Géza Zsebszínpad, a középiskolák diákszínjátszó csoportjai, mint a Franka színkör, a SZIG Színpad, a Dobogó Színpad mind olyan közösségi munkát jelentettek, amelyek az irodalom, a színművészet mélyebb megismerése mellett a színészi, rendezői, írói tehetség kibontakozását is lehetővé tették. Tallós Rita és Pusztaszeri Kornél is az amatőr színpadról léptek a hívatássá váló színészet útjára.
Horváth Krisztina és társulata nem egy, már többször feldolgozott művet állított színpadra, hanem merészen a rendező saját darabot írt a bemutatkozásra. Az „Irina” című komédia a mai 18-19 éves fiatalokról és fiatalokhoz szól. A fiatal lányok és fiúk kapcsolatainak a problémáit elemzi játékos módon. Az „Irina” egyszerű, de mégis kicsit lélektani mű. Főszereplője egy félénk fiatalember, aki szeretne randevúra hívni egy lányt, de még kalapot sem mer vásárolni tőle. Pszichológushoz fordul, segítségért és hipnotikus álomban lánytestet ölt és így betekint a lányok lelkivilágába, ahol azt látja, hogy a lányok a kapcsolataikban ugyanúgy félnek a hazugságoktól, a kudarctól mint a fiúk. Egy báli forgatag után felébredve megerősödött lélekkel és elhatározással randevúra hívja Irinát, a kalaposlányt. Horváth Krisztina rendezésében érezhető a szereplők öröme is, amely a színpadi játékot valóságossá teszi. Külön érdeme a rendezőnek, hogy a korszerű hangtechnika mellett a jelenet közti szünetet egy romantikus hangulatú kisfilmvetítéssel áthidalta – mintegy álom az álomban – felvezetve a csúcspontot jelentő báli jelenetet. A sikeres bemutatkozás után remélhetően sok jó előadást láthatunk még Horváth Krisztinától és társulatától.
){kind=link}