(Királyvárosi kommentárok)
Ha édes hazánk és nemzetünk a lelkünkben egy katedrális, akkor Esztergom a szent királyváros a szentélye, és most mindenki meglepetten /örömmel vagy rezignáltan/ észleli, hogy a szentélyben forr a gyűlölet! Akik Esztergomban élnek, abból táplálkozott lelki erejük, hogy bár a gyűlölet viharai is tépik a várost, az”Ég Ura” mindig néz minket! Az októberi helyhatósági választások óta viszont megy a „héjjanász az avaron”, elkeseredett marcangolás folyik és bizony nem mosolyog a „Felettünkvaló”, ha lenéz a tépett lelkű városra!
Prózai módon annyi a történet, hogy a tavaszi narancslavina” őszre elakadt és az országos eredményekkel ellentétben /bár a körzeteket telitalálatra hozta a ”narancsliga”/egyéniben egy addig ismeretlen hölgy /aki bizonyos helyi kötődésekkel is rendelkezett/ gyakorlatilag ismeretlenül úgy elverte a kormánypártok helyi jelöltjét, mint a kétfenekű dobot! Bár voltak előjelek hiszen a mindent elsöprő cunamiból itt annyi sikeredett, hogy a jelölt /az őszi vesztő/ éppen hogy átbuggyant a léc fölött!
){kind=link}