Szeretettel köszöntöm Önöket a Gerenday Közösségi Ház galériájában ezen a szép ünnepi délutánon. Szabóné Mákos Margit tatabányai festőművésznőt és művészetét szeretném az Önök szíves figyelmébe, szeretetébe ajánlani. Engedjék meg, hogy egy bájos történettel vezessem fel a megnyitót. Modigliani, a neves olasz festő elvállalta, hogy megfesti egy középkorú hölgy arcképét. A hölgy a műteremben púderezni és rúzsozni kezdte magát. A mester megvárta, amíg modellje befejezi a sminket, majd hozzálátott a maga munkájához. Néhány perc múlva azonban az asszony újra elővette a rúzst meg a tükröt, és ez megismétlődött egy órán belül többször is. Végül a művész lecsapta az ecsetjét, és így szólt: Asszonyom, meg kell egyeznünk, hogy ki fest itt: Ön vagy én?
Szabóné Mákos Margit 1952. március 29-én Tatabányán született. A gimnázium befejezése után a villamosenergia-iparban kezdett dolgozni, és fontos gazdasági munkaköröket töltött be. Szép családja, felnőtt gyermekei és unokái vannak. 1965 óta folyamatosan képezi magát különböző szabadiskolákban, így a legendás Tatabányai Bányász Képzőművész Körben. Különböző képzőművészeti csoportoknak, művésztelepeknek is tagja, mint az Eszperantista Képzőművészek Köre, a Tatavölgyi Alkotók Csoportja, az ART 16 Művész Csoport. Jelenleg a Honvéd Kulturális Egyesület Képzőművészeti Tagozata Tatai Régiójának vezetője. Mestereinek tekinti Krajcsirovits Henrik grafikusművészt és Papp Albert festőművészt, akik mindketten tatabányai alkotók voltak. Szendőfi Pál, Bánfi József és A. Bak Péter festőművészek szakmai tanácsai, Bálványos Huba és Fiók Zoltán tanfolyamai, valamint a festőtáborokban Szunyoghy András, Duschanek János és B. Tóth Edit festőművészek szintén hozzájárultak a szakmai fejlődéséhez. Több éve részt vesz az A. Bak Péter vezette Lábatlani Nyári Alkotótáborban, ahol az egyik legszorgalmasabb és legelhivatottabb alkotó. Szabóné Mákos Margit a mestereitől, a tanáraitól, a jóindulatú pályatársaitól mindenekelőtt a mesterséget tanulta meg, valamint a szakma szeretetét, a természet, a realista látás tiszteletét sajátította el. Vagyis, minden jó művészetnek tudás az alapja. A tehetség és az elismerés nem függvénye egymásnak. De én hiszek abban, hogy szemfényvesztésből nem lehet csodát építeni. A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát. Szabóné Mákos Margit képei országos tárlatokon is szerepelnek: Hatvani Galériában a Tájkép Biennálén és a Portré Biennálé; Ajkán az Ajka Tárlatokon, a Komárom-Esztergom Megyei Kiállításokon, a Tatabányai Őszi Tárlatokon. Egyéni kiállításai is szép számmal vannak. Idén még két önálló kiállítást jegyez: Csömörön és Mátyásföldön. 2019-ben a Honvéd Kulturális Egyesület a Magyar Festészet Napja alkalmából Nívó-díjjal jutalmazta.
Tisztelt közönség, kedves barátaim!
Rudnay Gyula, a legendás nagy magyar festőművész mondotta, hogy a művészet mindig megnyugtat. A festmény képi, hangulati, érzelmi ráismerést vált ki bennünk. Jól megragadott pillanat tanúi vagyunk, gazdagabbak lettünk vele, emlékezünk rá. A festészet a látható világ jelenségeit sík felületen színekkel előadó művészet. A művészi alkotásnál a téma másodrendű fontosságú. Mindig a „hogyan”, és nem a „mit” dönti el a mű értékét. A festőművész, esetünkben Mákos Margit, a természetben nem tudományos igazságot, hanem impressziót keres, és műveiben nem látleletet akar adni, hanem élményt. Fény, levegő, színesség (de nem tarkaság), zöldek, kékek, okkerek, festői effektek és rajzos elemek jellemzik képeit. Elcsodálkozhatunk a valőrök gazdagságában és szépségében az Akvárium című festményén.
Hölgyeim és Uraim! A jó festő sohasem úgy látja a dolgokat, amint vannak. Ha úgy látná a természetet, nem is lehetne művész. Nem a látszatot keresi, hanem a lényeget, azt, ami a jelenségek mögött sejlik, azt, ami az élet titka. Mákos Margit a harmóniát keresi a Sejtelmes fények a Balatonon című olajképén. Festésmódja expresszív, sokszor konstruktív jegyeket mutat, mint pl. a Mélység című festménye. Tájképei levegősek, színekkel telítettek, amire jó példa a Tavasz Lábatlanon vászna. Mákos Margit a szemlélődő, a világra rácsodálkozó, őszintén kitárulkozó festő típusa, aki a felfedezett táj szépségéhez saját lírai kifejezésmódja eszközeit adja: a színvilág gazdagságát, a határozott vonalvezetést (tud rajzolni) és a fény-árnyék játékosságát (pl. a Vizifűrész romjai). Színei áttörtek és olykor annyira szűrtek, hogy ragyogásuknak belső tartalékai kerülnek előtérbe, mint a Temető címet viselő képnél.
A művész s az élmény, illetve az ábrázolt tárgy viszonya állandó probléma a kritikusoknak, még inkább a kíváncsi nagyközönség számára. A művészet sáncain kívül, mint ellenpólust, felemlíthetjük a giccses képek végtelen sorozatát, s velük szemben a modernizmusok túlkapásait. Kedves barátaim! Én azt mondom, hogy a jó kép lényege az, hogy ha sokszor is láttuk, mindig felfedezünk rajta valami újat. Az itt kiállított 33 db olaj- és akrilfestményen is felfedezhetünk mindig valami újat.
Mákos Margit nonfiguratív képeinél a felület kialakításának érzéki gazdagsága, a geometrikus struktúra dominál. Ezen képeire az erőteljes színek és az eredeti formavilág jellemző. Ösztönökből építkező belső lelkiállapotok tükröződnek ezeken a munkáin. Művei nem igazodnak egyetlen festői divatirányzathoz, nem található meg rajtuk a nagy példaképek stílushatása.
Kedves kiállítást megnyitó Közönség!
Az író tollal ír, a festő ecsettel, a szobrász vésővel, a fényképész fénnyel. Mai világunkban a kérdés nem az, hogy hogyan alkossunk, hanem az, hogy kinek alkossunk. Én úgy gondolom: ha szellemi emberré válik az ember – azt érzem igazi életnek. A művészeteknek nem tömegre, hanem közönségre, fogékony, áhítatos lelkekre van szüksége. A művészet az élet legszebb kivirágzása, és mindig az életből indul ki. Korunkban nehéz feladatot végez az a művész, aki töltődésre, kikapcsolódásra – a hétköznapi robottól kiszakadva – szeretné hívni közönségét, nézőit. Az ingerszegény szürke hétköznapok mellett kell az ÉLMÉNY, kellenek az ÜNNEPEK! Kell, hogy apropó legyen egy jó kiállítás kedvéért ünneplőbe öltözni kívül és belül.
Befejezésül:
Rembrandt még egyszer megnézi az Éjjeli Őrjáratot.
– Engedj fel őr a padlásra!
– Nocsak! Mi keresnivalód ott?
– Látni szeretnék valamit. Kísérj föl, nem kívánom ingyen.
– Koldustól pénzt? No, bánja fene, menjünk. De csak óvatosan apó, a lépcső meredek.
Gerendák, lécek, pókhálók alatt téglalap-forma kép. Semmit se látni rajta, vásznán vastagon áll a por.
– Ezt keresed?
– Igen, tartsd közelebb a lámpát.
Az aggastyán keze fejét emelve letöröl egy cikkelyt a képből, néz a kiszabadult színes nyakfodrokra, az őrre…
– Mit vigyorogsz öregember?
– Rájöttem valamire.
– Ugyan mire, bolond?
– Hogy nem éltem hiába.
Megköszönöm a kiállítás létrejöttében nyújtott segítségét, támogatását Szabó Ildikó intézményvezető asszonynak. Köszöntöm a közreműködő Horváth Mihály szájharmonika-művészt. Köszönöm szíves figyelmüket, és ne felejtsék el a vendégkönyvbe bejegyezni gondolataikat.
Szabóné Mákos Margit festőművésznő kiállítását, amely 2022. március 18-ig, hétköznap 9 – 16 óra között látogatható itt, a lábatlani Gerenday Közösségi Házban, megnyitom.
A Bak Péter művészeti író elhangzott megnyitóbeszéde 2022. február 25-én, Szabóné Mákos Margit festménykiállításán.
