A Honvéd Kulturális Egyesület Képzőművészeti Tagozat vezető tisztségviselőinek és régióvezetőinek csoportos kiállítása a Magyar Kultúra Napja alkalmából Budapesten, a Stefánia Palotában (XIV. Stefánia út 34-36) lévő Caffé Galériában.
A kamara tárlatot 2024. január 23-án nyitotta meg a kiállítók jelenlétében Sipos Gábor, a Honvéd Kulturális Egyesület elnöke. A jelenlévőket és a kiállítást Kiss József kurátor, a Galéria vezetője köszöntötte. A kiállítók az alkotásaikat maguk helyezték fel a paravánokra, érkezési sorrendben, így érdekes összkép alakult ki. A végeredmény jó lett, minden alkotás jól érvényesült a maga helyén. A február 11-ig tartó kiállításra professzionális minőségű meghívó-plakát készült.
A Honvéd Kulturális Egyesület 1992-ben azzal a céllal jött létre, hogy a honvédelmi kulturális értékeket megőrizze, ápolja, és a civil társadalom felé önszerveződő módon terjessze.
A Magyar Honvédség kultúraközvetítő intézményeivel együttműködve, egyfajta transzmissziós szerepet kívánnak betölteni a professzionális kultúraközvetítők és az egyes emberekben felszínre törő tehetség és önkifejezési vágy között. A magyar kultúra és honvédelem már történelmi hagyományainkat tekintve is ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, és ez napjainkban sincs másképp. Az Egyesület Képzőművészeti Tagozatának feladata a katona képzőművészek (aktív és nyugállományú, hivatásos – szerződéses katonák, honvédelmi alkalmazottak) alkotói feltételeinek, és műveik megmutatkozási lehetőségeinek segítése, honvédelmi témájú alkotások létrehozásának támogatása.
Egyesületünk létrejöttekor baráti és munkakapcsolatokból szerveződött, de a továbbiakban, amikor országos kiterjedésű és hatókörű szervezet lettünk, a személyes ismeretségek már nem voltak alkalmasak tevékenységünk összehangolására. Ezt a problémát a régiókra tagolódásban oldottuk fel. Első régiónk a tatai volt, mellyel szinte egy időben szerveződött a szolnoki is.
A tárlaton a Honvéd Kulturális Egyesület (HKE) Képzőművészeti Tagozata összes régiójának (Debrecen, Szolnok, Szeged, Tata, Várpalota, Veszprém, Kaposvár, Budapest) vezetőitől, valamint a Képzőművészeti Tagozat jelenlegi és korábbi vezetőjétől, illetve két elnökségi tagtól láthatnak festményeket és grafikákat a bordó színű bársonnyal bevont paravánokon, amelyeken jól érvényesülnek a következő alkotások.
Karácsony Éva: Protuberancia, Frömmel Gyula: „Az őssejtig vagyok minden ős”, Léthurkok hálójában, Vankó István: Nos, Lebegők, Sz. Mákos Margit: Metamorphosis 1. – 2., Kása Ferenc: Letűnt kor emlékére, Dimenziók, A. Bak Péter: Falusi utca, Utcai muzsikus, Baranecz Katalin: A zene húrjai, Átváltozások, B. Tóth Edit: Győztesek, Délutáni eső, Fogarasi Margit: Úton hazafelé, Bűvölet, Dombok közt, Tóthné Pózner Katalin: Cseresznyevirágzás, A Gyilkos-tó, Kovács Mónika: Határtalanul, Girnt Vilmos: Tisztelgő, Kilépjek?
A kiállítás mind tematikájában, a képek méretében, technikájában, stílusában változatos.
A döntően természetelvű tájábrázoláson, a figurális megjelenítésen túl feltűnik az absztrakt képek elvonatkoztatott nonfiguratív világa is. Örvendetes, hogy a képek többsége keretezve volt, így megbecsülve az alkotót, az alkotást magát és a művészetszerető közönséget. Csak gratulálni lehet – és a folytatást remélve – a kiállítóknak, a kurátornak.
