„Kazahsztánban nőttem fel, kazak ételt ettem, kazak énektanárnál tanultam, kazak családban nevelkedtem.”
Alig 2 éve, amikor rátaláltam Dimash Kudaibergenre, csakhamar föltűnt, hogy minden koncertjének van egy kazak blokkja – függetlenül attól, hogy hazai színpadon, Londonban vagy a Nagy Kreml Palotában tartja. Természetesen nemzeti fellépő öltözetben és dombrával, a népi hangszerükkel. Lerítt róla, hogy a hagyományos kazak kultúra a vérében van, és büszke a kazakságára, őseikre, a hazájára.
Erről az oldaláról – nem csak magyarul – nem találtam írást, és azóta sem. Amikor elhatároztam, hogy akkor írok róla magam, nem gondoltam, mennyire időszerű lesz.
Egy olyan egyéniséget, akit a világon 100 millióan követnek, törvényszerű, hogy támadások is érnek. A közelmúltban egy ilyenre válaszolva írta: „hogy olyanná váltam, amilyen most vagyok, elsősorban KAZAHSZTÁNNAK köszönhető. Mert Kazahsztánban nőttem fel, kazak ételt ettem, kazak énektanárnál tanultam, kazak családban nevelkedtem. A legfőbb ösztönzőm, ami hajt, az a nemzetem és a hazám! Nemzetközi versenyekre, ahol a karrierem lendületet vett, legyen az Amerika vagy Kína, egyetlen vágyammal mentem – a hazánk dicsőítésére.”
De támadás nem csak őt érte. Amikor egy szatirikus filmben Kazahsztánon élcelődtek, közösségi oldalán Zsuban Moldagalijev Kazak vagyok című, 1964-ben írt elbeszélő költeményéből választott 15 versszakkal reagált, amit ezekkel kezdett:
Kazak vagyok, ezerszer föltámadott!
A bánat nyelvét tanultam kisdedként.
Keservemtől a nap árnyékba borul,
Örömömtől kacaj tölti be az éjt.
Kazak vagyok, egy magas hegycsúcs vagyok,
Sem Európa, sem Ázsia nem vagyok.
Köztük vagyok, mint egy hetedik földrész,
Mégis velük együtt nőttem fel, egyként.
És amit az elbeszélő költemény utolsó versszakával fejezett be:
Kazak vagyok – fenséges, széles ország,
Föléledtem, visszatértem az életbe.
Ezerszer támadtam föl, az örök létre,
Ezt el kellett mondanom, hadd mondjam el!
Ezek a sorok visszaköszönnek a névrokonával, a rapper Jerbolat Kudajbergennel közös előadásukban, az Almati* 1000 éves fennállása alkalmából, 2016. szeptember 18-án tartott gálakoncerten.
*(Almati, Kazahsztán legnagyobb városának, korábbi fővárosának nevében az alma szó nem véletlenül cseng számunkra is ismerősen. Almati jelentése: almával teli, almás hely)
Kazak vagyok (Мен қазақпын (Men Qаzаqpın) / I am Kazakh) –
sajátos kazak rap, nemzeti elemekkel
A szintén ezerszer föltámadott Kazahsztán történelmével ismerkedve, több párhuzamot fedeztem föl a miénkkel. Túl azon, hogy magyar őseink a gazdagon díszített népdalainkat is a közös őshazából, a nagy sztyeppéről hozták, az elmúlt 500 évben, amikor a kazakoknak a dzsungárok jutottak, nekünk a törökök. Amikor a kazakoknak a német „Romanovok”(az Oldenburg-házból való Holstein-Gottorpok) jutottak, nekünk a Habsburgok. És persze a szovjet uralmat mi sem kerülhettük el, bár kevésbé kemény kiadásban, mint a kazakok.
Nálunk például nem vált hivatalos nyelvvé az orosz, és nekünk nem kellett áttérnünk a cirill betűs írásra – hogy aztán visszatérjünk a latin betűsre, mint ezekben az években a kazakok teszik.
A kazakok XX. századi megpróbáltatásainak egyikéről szólaz I. világháború idejéből származó Szamal Tau (Szeles hegy) dal, ami a besorozottak dala lett.
Szamal Tau (Самал тау (Samal tau) / Breezy Mountain)
Széllengte hegy, csodás hazám, széles tavam!
Milyen napok elé nézek mint szoldat?
Újra és újra visszagondolok rád,
Mocsokkal elárasztott szülőhazám.*
[ismeretlen szerző]
*(Az eredetiben szép (Кір-жуып, кіндік кескен қайран елім), a haza iránt érzett mély szeretet, a szülőföld szeretetteljes leírására használt kifejezés: „ahol a pelenkámat mosták, a köldökzsinóromat elvágták, szegény hazám”)
1916. június 25-én II. Miklós orosz cár rendeletet bocsátott ki, mellyel 400 ezer, 19 és 43 év közötti férfit követelt munkaszolgálatra a kazahsztáni, közép-ázsiai és szibériai őslakos népek köréből. (240 ezer kazakot vittek el.)
A cár rendelete az utolsó csepp volt, ami a huszadik század egyik legnagyobb felkelését váltotta ki a kazak sztyeppén és Közép-Ázsiában; a betelepedő kozákok és oroszok által elfoglalt termőföldekért vívott élet-halál harcot, az ún. Amangeldi háborút. Ennek brutális következményeként megszámlálhatatlan kazakot meggyilkoltak, kivégeztek, Szibériába száműztek, börtönbe vetettek… 300 ezren pedig Kínába, zömmel Kína észak-nyugati Hszincsiang tartományába menekültek.
Később, a '30-as évek első harmadában a sztálini politika 1,5 millió ember életét követelő éhínséget termett, az évtized végén pedig az elnyomás gyakorlatilag lefejezte a kazak értelmiséget. Ezekben az időkben ugyancsak százezrek hagyták el az országot, leginkább ismét Kína felé, ahonnan idővel visszaáramlás is történt – számtalanszor tragikus véggel.
Így beszél Dimash a Kínában élő kazakokról:
„A világ bármely szegletében élő testvéreink, a lélekben és vér szerint kazakok sorsa mindig fontos számunkra. Ha tehetném, mindent megadnék [nekik], hogy őszinte legyek. De nem vagyok nemzetközi szintű diplomata. Csak énekelni tudok. Én csak egy énekes vagyok. De ne gondolják, hogy nem hallom meg ezeket a problémákat, attól, hogy csak egy énekesnek számítok. Az én szívem is fáj. Én is, mint mindenki más, szeretném, ha ez a kérdés mihamarabb megoldódna.”
1926-ról 1939-re az ország (Kazah ASzSzK) kazak népessége 3,7 millióról 2,3 millióra csökkent, ugyanakkor az orosz népességé 1,3 millióról 2,5 millióra nőtt – a világ jelenleg 9. legnagyobb területű országában.
Kivándorlási hullámok bennünket sem kerültek el a XX. században. Sőt! Milliók lettek más országok állampolgárai – akár több országé is – úgy, hogy életük során ki sem mozdultak a falujukból, városukból.
Kazahsztán a II. világháborút követő időszakban a szovjet űrprogram (Bajkonur) és kísérleti atomrobbantások terepe lett. De a közismert szemipalatyinszki (kazakul: Szemej) telepen kívül is robbantottak. Erről egy, Csernobil után alig másfél évvel, 1987. október 3-án végrehajtott, eltagadott, katasztrofális következményekkel járó atomrobbantásról szól a Kaldajbek gyásza, amit Dimash annak 25. évfordulója alkalmából énekelt még 17-18 évesen.
Kaldajbek gyásza (Қалдайбек қасіреті (Qaldaıbek qasireti)/ Qaldaibek's grief)
Áldott hely, ahol az őseim éltek,
A Zsem folyó*, a drága föld, szülőföldem.
Az atom felrobbant s széttépte tested.
Mi lehet ennél még szörnyűségesebb?
A halál költözött be szentélyedbe,
Este elpusztították a vidéket,
Lelkek váltak beteggé – nyomorékká,
Az utolsó ítélet napja jött el.
[szöveg: Zs.Taldybajev]
*(Zsem folyó: Emba néven ismert)
Kaldajbek nemcsak a föld színéről tűnt el, de még a neve is. Már csak a túlélők emlékezetében él, a település mára sehol, se lexikonokban, se térképeken nem található, csak Zsarkamisz – és a holdbéli táj.
Mindezeket tetézte a 2020-as világjárvány, ami nyáron egy klip elkészítésére késztette.
Ó, jaj, Hazám (QairanElim) – egy óda, egy ima
és a hazája iránti lángoló szeretet kifejezése (bővebben)
Könny szökik is a szemembe?
Nem rejtem el az érzésem,
Szeretem a hazám.
Égi imára
Emelem érte a kezem!
Én meggyötört
Szülőföldem
Maradj meg, hazám.
Mint a múltban,
Mindörökké
Verjen a szíved.
Amit kívánok, ez minden!
[szöveg: Daniyar Aldabergen & Oral Baisengir]
A koncertjein már tízezrek énelik vele a Hazám című dalt, aminek külön érdekessége, hogy a szövegét Kazahsztán első köztársasági elnöke, Nurszultan Nazarbejev írta.
A Hazám (Елiмменiң (Elimmenin) / MyHomeland) –
2019. dec. 10-én New Yorkban
Nagyapám vére, nagyanyám könnye
Áztatta sztyeppém, becses vagy nekem.
Az erőd bástyája összhang-egység,
Nemzedékek öröksége, sztyeppém.
Rendszeresen énekel népdallá vált kazak dalokat is.
Perpatvar / Dürdaraz (Дүрдараз (Dúrdaraz)) –
ami New Yorkban is fergeteges hangulatot teremtett
És ki tudja, hány kazak népdal van a fejében, amiket szintén szívesen énekel.
Seregély (Қараторғай (Qaratorǵaı)) –
Ақан Сері (Aqan Seri) requiemje a Seregély nevű társért, egy aranysasért (berkutért)
Egy legény (Бір бала (Bir bala) / One Boy) –
egy 2017-es kínai tévéműsorban (0:18-tól)
A Daididaut (Дайдидау)
ki tudja hányan fújják már kívülről – New Yorkban
Elviszi a világba a XIX. században élt neves küjsi (dalköltő, népi zenész), Kurmangazi Szagirbajuli (Құрманғазы Сағырбайұлы) művészetét. A koncertjein is rendszeresen játszik tőle nemzeti hangszerükön, a dombrán.
Kurmangazi: Adaj (Адай (Adai), egy kazak törzs neve) –
az Örök Klasszikusok (经典咏流传/ Everlasting Classics)
című kínai, klasszikus költők verseit megzenésítve
népszerűsítő műsorban (0:18-tól)
Dimash kazak költők verseit szavalja a világnak, népszerűsíti korszakos költőjük Abaj Kunanbajev filozófiai mélységű verseit, és mindenkinek ajánlja Muhtar Auezov életrajzi regényét, az Abaj útját (magyarul: Egy költő útja)*.
* (Néhány fordítás kazak költőktől és rövid összefoglaló a kazak irodalomtörténetről Körmendi Lajos: A puszta fiai című füzetében. Fordításra vár Abaj bölcseleti prózája, a halála után kiadott „Қара сөздері”, ami magyarul „Szavak könyve”-ként fordul elő itt-ott.)
Az Abaj születésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Abaj-staféta keretében szaval ő is Abaj-verset
Talán túlzás nélkül állítható, hogy Dimash új lendületet adott a kazak nyelvnek. Dalait eddig több mint 30 nyelvre fordították le, a japántól az arabig, az indonéztől a kurdig. A világ minden táján ismerkednek a kazak nyelvvel, sokan kezdtek el kazakul tanulni.
De miért van ennek jelentősége? Mert még a kazak középgeneráció nyelvtudása is hiányos. Amikor segítéget kértem anyanyelvűtől egy kazak szöveghez, azzal mentette magát, hogy ő azért nem jó forrás, mert orosz képzettségű kazak, orosz iskolába járt. Abban az időben csak 1 vagy 2 kazak iskola volt az akkor 1 milliós fővárosban, Almatiban, magasabb szintű képzettséget pedig csak oroszul lehetett szerezni!
Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor a kérdésre, hogy miért magyarul és nem németül publikál, azt válaszolta: mert többet akarok tudni a németeknél. Mi tudniillik mindent tudunk, amit a németek írnak s azon kívül még azt is, amit magyarul írunk s amiről… a németeknek fogalmuk sincsen.
Vagyis Dimash tevékenysége hozzájárul ahhoz, hogy a kazak nyelv is ezredszer is föltámad, és új életre kelhet mindaz, amit csak kazakul lehet tudni.
Dimash küldetésének tekinti a kazak kultúra megismertetését a világgal. Vágyai egyike – mi más is lehetne egy énekesnek? – egy Grammy-díj… De kazak dalért!
Láthatóan jó úton jár, amikor nem mások „idegen” stílusát követi, nem illeszkedik a trendekbe. Az érdeklődést már világszerte fölkeltette „a” kazak énekes, aki különbözik mindenki mástól. Annyira unikális, hogy továbbra is a saját útját kell járnia, hiszen ő első Dimash, a büszke kazak. Maradjon is meg annak!
Zseldirme– a Qazaqstan TV 2018 szilveszteri adásában
(Zseldirme – szó szerint: vágta, galopp (lóé). A kazak társadalomban a XIX. században virágzó műfajok, a rögtönzött virtuóz dalok egyik válfaja).
„Felejts el gyászt, bánatot.
Ragyogjon a nap, a hold,
Költözzön öröm,
Vidám gyerekek,
Jó egészség minden házba!”
[Ó, jaj, Hazám (Qairan Elim)]
[szöveg: Daniyar Aldabergen & Oral Baisengir]
Boldog Új Évet Kívánunk Kazahsztánnak és kulturális nagykövetének!
További információk
Youtube csatornája
Hivatalos híroldala
Dalszövegeinek magyar fordításai
A szövegben szereplő közösségi oldala helyett technikai hiba miatt január 7-én újat indított
A fénykép forrása: dimashnews.com
The articlein English: http://folyoirat.evid.hu/dimash-the-kazakh/
Статья на русском языке: http://folyoirat.evid.hu/dimash-orosz/
Ez is érdekelheti: Az éneklésre született kazak őstehetség, Dimash Kudaibergen
