Nem, nem én tettem ezt a bátor kijelentést, bár lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy Párkány nem egy porfészek a Duna partján, annak is Pozsony és Budapest közti szakaszán. Most viszont mindenki megbizonyosodhat a fenti cím igaz állításáról. Ugyanis több helyen megjelent egy hír, mely szerint a Slovakregion elnevezésű internetes portál által meghirdetett versenyen Párkány bekerült a tíz legszebb szlovákiai város közé.
A weboldal internetes szavazók segítségével kereste a leginkább vonzó szlovákiai településeket, és bárki gombot nyomhatott, aki úgy érezte, érdemes bekapcsolódnia a versenybe.
Szóval Párkány bekerült az első tízbe, gondolom az olvasók is kíváncsiak a sorrendre. Íme: Bártfa, Eperjes, Szenc, Szakolca, Bazin, Ólubló, Alsókubin, Párkány, Léva, Nagyszombat. Az már az első átfutás után is világos lehet, hogy régi, többnyire jelentős történelmi emlékekkel rendelkező városokról van szó, kivéve a Pozsonyhoz közeli Szencet és Párkányt. Szavazáskor tehát e két város esetében minden bizonnyal más szempontok érvényesültek, és aki Szenc vagy Párkány mellett tette le a voksát, valószínűleg nem az elbűvölő történelmi városmagra vagy egy-egy műemlék-jellegű épületre gondolt az „Enter” billentyű megnyomásakor. Ugyanis sem Szenc, sem a mi Duna-parti városkánk nem büszkélkedhet történelmi szempontból jelentős látnivalóval. Vajon mi lehet akkor e két város titka? Szenc esetében – elárulom – fogalmam sincs, hacsak nem a szenci tó partján nyugodt heverészéssel és fürdőzéssel eltöltött napok emléke jött elő mindazokban, akik végül ezt a települést választották.
Párkány esetében, azt hiszem, sejtem a magyarázatot. Igaz, hogy városunkban mindössze egy templom, egy-két régi épület és újabban egy lovas szobor idézi csak a múltat, ám akár a központban vagyunk, akár a vasútállomáson, mindenhonnan jól látszik…Na, mi látszik? Hát igen, az esztergomi Bazilika és a Várhegy. Ez a gyönyörű panoráma pedig igencsak feldobja a városképet. Ja, hogy sem a bazilika, sem pedig a vár nem Párkányhoz tartozik? Ugyan, kit érdekel az ilyen „kis apróság”. Innen, azaz Párkányból nézve, lehetne akár a „miénk” is a várhegy, meg különben is, mit számít az a Duna ott, középen. Sietnék megnyugtatni minden kedves esztergomi olvasót: senki sem vitatja el Esztergomtól sem a bazilikát, sem a várat, de hát ugye az tagadhatatlan – és ezzel mindig is tisztában voltak a párkányiak –, hogy Szent István szülőhelyére a túlparti városból nyílik a legszebb kilátás. Ha pedig nyugat felől, azaz Érsekújvár vagy Komárom irányából közelítjük meg Párkányt, akkor nincs az az ember, esetünkben turista, akit ne nyűgözne le az elébe tárulkozó látvány: bal felől a Kovácspataki-dombok és a Börzsöny legmagasabb csúcsa, jobb felől a Gerecse, a Gete és a Pilis, középen pedig – mintegy koronaként a táj fölött – az esztergomi Várhegy. Márpedig a legtöbb turista nyaranként ebből az irányból közelít Párkány felé. Mert gondoljunk csak bele, Pozsonytól egészen Párkányig elég egyhangú, mondhatni unalmas a táj: sík vidék, itt-ott egy kis domb, semmi más. A mi kis Duna-parti városunkhoz közeledve pedig hirtelen felcsillan a korábbi egyhangú látványtól ellanyhult turista szeme.
Szóval, szerintem ez lehet a titok nyitja, ez a Párkányt övező páratlan természeti és kulturális környezet, ami „nagyot nyom a latban”, amikor a legszebb tíz szlovákiai városról kell dönteni vagy szavazni. Mert Párkány ugyan nem Ólubló, Eperjes, vagy Bártfa, ahol szorgalmas szász kezek hagytak hátra jelentős épületeket a hálás utókornak, de egy szerencsés város abból a szempontból, hogy páratlan szépségű táj övezi. Az pedig további szerencse, hogy a túlparton ott van egy város, mely történetesen Magyarország első fővárosaként és a magyar katolikus egyház központjaként íródott be a történelemkönyvek lapjaira. Történelem és kultúra „amott”, turistaközpont és nyaranta egymást lábát tapodó turisták „emitt”. Mert e két város, Esztergom és Párkány közös jövőre van ítélve, melyből mindkét település lakói csak nyerhetnek. Azt pedig nézzék el nekünk, párkányiaknak a kedves esztergomi polgárok, ha olykor a bazilikával és a várheggyel dicsekszünk, hisz egy kicsit mi is a magunkénak érezzük. Hogy nemhiába és nem feleslegesen, arra az egyik bizonyíték a Slovakregion internetes portál közönség-szavazása, illetve annak eredménylistája.
