A trianoni békediktátum után Duna-balparti házából, Párkányból távozni kényszerült Szkalka, 1946-tól Zsolnay Lajos (1885–1963) nagycsaládos magyar tanító tudatosan tervezte családi házát, amelyet a Magyar Sion hatalmas székesegyháza lábánál, az első magyar főváros, Esztergom középkori védőfalára építtetett a Duna jobb partján, korábbi házával szemközt, az Úri utca 4 sz. alatt. Az utcát 1936-ban Ince pápáról nevezték el, 1950-től pedig Berényi Zsigmondról.
Isten és a Haza, ez a két gondolat vezette a tizenkét gyermekes tanító házaspárt az új otthonuk kialakításában. A Ház tetőzete felett jól olvasható a Magyar Egyház főtemplomának felirata: Quae sursum sunt quaerite: Az odafent valókat keressétek!
A Ház azáltal, hogy a Dunára néző, emeleti lakószobák a Városfalon ülnek, megerősített kis várkastély jelleget kapott, kifejezve: az én házam az én váram… A családi ház, amelyet ma Esztergom városa Anonim Vendéglő néven ismer, 1928 nyarára épült fel, és 1984-ig volt Szkalka Zsolnay Lajos, majd 1963 után felesége, Végh Ilona és leánya, Homorné Szkalka Anna tulajdonában. 1965 körül a beázások miatt a toronyszerű tetőt át kellett alakítani, és le kellett egyszerűsíteni.
A családfő egy kis emeletes kúriát kívánt Családja otthonául. Remek elgondolás, hogy – a római építészet nyomán, amelyet hazánkban a kerengővel ellátott középkori eredetű kolostorudvarok őriznek, így az esztergomi ferences zárda quadruma, Pannonhalmán a quadratúra – az udvari főhomlokzattal az otthon zártságát kívánta biztosítani: az udvar zárt előtér volt, amit az utcai épület lezárt az utca felé. Az udvarról felvezető, megtört vonalú lépcső a zárt terasszal ugyancsak kis várkastély jelleget adott a háznak, minden hivalkodás nélkül. Mindkét oldalon, sőt, körbe, embermagasságot meghaladóan, a földszinten végig várszerű a burkoló kövezet kialakítása. Az emeleti terasz, mint egy kis pódium, színpad, amely ünnepélyes jelleget ad a Háznak. Jelzi a Család, az Otthon szentségét.
Ebben a házban a Zsolnay házaspár tizenegy gyermeke nőtt fel, és nyaranta huszonkét unokájuknak is otthont adott. Ez volt az ötvenfős nagycsalád központja, itt tartotta Zsolnay Lajos és Végh Ilona az aranylakodalmát 1957-ben. Itt működött a harmincas évek derekától a hetvenes évek végéig Homor Kálmánné Szkalka Anna, Anci néni városszerte ismert és frekventált német óvodája és iskolája. 1989-ben Anci néni és öccse, Zsolnay Imre, szintén tanító, a család levéltárát elhelyezték a Balassa Múzeum helytörténeti gyűjteményébe. Többek között itt tekinthető meg az a nemesi oklevél, amelyet III. Ferdinánd király állíttatott ki 1746. november 2-án Pozsonyban, Szkalka Márton és Dániel részére, hadiszállító érdemeik elismeréséül. A trencséni-zsolnai Szkalka-család egyik ága a XVIII. század elejétől élt Párkányban. Mivel a Zsolnai nevet is használták, Szkalka Lajos 1946-ban ezt a vezetéknevet kérte, és mivel kisnemesi származású – tíz nemzedékre kimutatta a saját erőből felkutatott anyakönyvi kivonatokon, hogy egyenes ágú leszármazott –, az „y” használatát is engedélyezték. Szkalka Lajos a Szent István Társulat tankönyvszerkesztő bizottságának titkára volt 1927-től 1946-ig. Ilyen minőségében, feleségével együtt, közreműködött a katolikus tankönyvek összeállításában. Az olvasó- és tankönyveken társszerzőként megtalálható neve, a tartalomjegyzékben pedig feleségének neve. Szívesen használták a tanárok a „Századok évszámai” c. összeállítását, a magyar történelem főbb évszámainak feltüntetésével.
Irodalom a család történetéhez
Homor Kálmánné Szkalka Anna (1908–1992) és Zsolnay Imre, A Szkalka-Zsolnay család regénye, 1992. Kézirat. (Családregény)
Királyné Homor Mária, Arcod fényét sugárzom. Szkalka Mária Erzsébet élete 1917–1945. Százhalombatta, 2014. Második, javított kiadás, 2018. 92 lap.
Zsolnay Imre (1915–1998), Adjutáns voltam. Események a II. Világháborúból. Budapest, 2015. 94 lap.
Zsolnay Béla püspöki tanácsos, emeritus klotildligeti apát, plébános (1916–2008) emlékezete születésének 100. évfordulóján, Klotildliget–Jászfalu–Páty, 2016. 199 lap.
Iratok Zsolnay (Szkalka) Lajos (1885–1963) és a Szkalka-Zsolnay család történetéhez, Összeállította: Somorjai Ádám OSB, Esztergom–Budapest–Pannonhalma, 2018. 120 lap.
