Az esztergomi Kaleidoszkóp Ház januárban színházi előadásokkal bővítette programkínálatát. Január 20-án Kudász Gábor Arion fotókiállításának megnyitója után az Esztergomi Klubszínpad Jim Morrison est bemutatója volt. Egy hét múlva Melocco János, Melocco T. Anna, lányaik, Lilli és Luca festményeiből nyílt tárlat, amelyet Balázs László Gábor MUTATVÁNY Balabbé cirkuszművész versszínháza bemutatója követett. A vízivárosi Kaleidoszkóp Házban jól megfér egymással a sokféle művészeti ág. A képző-, iparművészeti és fotóművészeti tárlatok mellett zenekarok lépnek fel, filmklub működik, az érzések és mozdulatokat összehangoló manna jóga is helyet kapott az ódon falak között, most pedig színházi előadások is gazdagítják a Kaleidoszkópot.
Január 20-án a nemzetközi hírű és számos díjat elnyert Kudász Gábor Arion fotókiállítása nyílt meg a Házban, amelyet az Esztergomi Klubszínpad Jim Morrison írásaiból összeállított kamarajátéka követett.
Egy héttel később 27-én a Kaleidoszkóp Házat vezető Melocco János és neje Melocco Anna valamint lányaik Lilli és Luca festményeinek kiállítása nyílt meg. A tárlatot Andráskó Péter ajánlotta a látogatók figyelmébe. Melocco János a családi honlapon így vall a festészetről: „A színek jelentik számomra az élet zamatát, amivel nem lehet betelni, mégis varázslatot nyújt, egy olyan világba vezet, ahol a lélek rejtelmeibe mintha bepillantást nyernénk. Amikor elkezdtem festeni – 14 éves koromban, leginkább az izgatott, hogy a színek hogyan játszanak egymással. Találkozásuk egy-egy pillanatát kaptam el az ecset végével. Később, amikor már egyre komolyodott a szándék, és nőtt a belső igény, rájöttem, hogy az olajfesték az én igazi anyagom, ami kifejezi számomra a színek földi szépségét. Kerestem tanárokat, de leginkább mestert. Tanultam rajzolni egy festőnőtől, aki leginkább indiai ihletésű képeket készített (Ubornyák Katalin), de kiderült, hogy nem ez az az út, amin én el tudok indulni. Aztán rátaláltam egy igazán jó iskolára a Napút Szabad Művészeti Főiskolára, ahol igazi tanárok, már-már mesterek is voltak. Rendkívül sok inspirációt és tudást kaptam, és nagyon hálás vagyok a Napút valamennyi tagjának, hogy részt vehettem benne. Képeimet leginkább elajándékoztam kedves barátaimnak vagy rokonaimnak. Megfigyeltem, hogy mindenki számára – aki nekem fontos – van egy képem, ami az övé, ami megtalálja őt. Néha fizetési eszközként is felhasználom a képeimet – bartel üzlet. És ott lóg valahol szobáik falán, pillantásuk jelenében…” ( http://melocco.nnx.hu/index.html)
A Melocco-család tárlatnyitója után Balázs László Gábor és barátai színházi produkciója szórakoztatta a közönséget a MUTATVÁNY Balabbé cirkuszművész önfaggató versszínháza címmel.
Balabbé – bohóc és mutatványos – egy utazó világcirkusz magyar művésze. Kilenc évesen állt először a nagyérdemű elé a cirkuszi arénában, bűvész édesapja inasaként és artista édesanyja segédjeként, majd a szórakoztatóipar napszámosaként világhírű mestere lett szakmájának. Kisfia születésekor úgy dönt, hogy – több mint három évtizedes pályafutás után – búcsút int a porondnak. Elfáradt a hosszú vándorlásban, az ezernyi fellépésben. Új életet kezd, szülőföldjén kíván letelepedni családjával. Utoljára egy különös produkcióra szánja el magát, melyre zenésztársai is elkísérik. Balabbé – zenésztársai és impresszáriója segítségével – felidézi harminc évnyi vándorlásának néhány fontos helyszínét, melyek atmoszférikus hatást keltenek, és a különös történetmesélés egy spirituális utazás részesévé avatja a közönséget
){kind=link}