Skandallum

 Ahogy múlik az idő, az ember élete önmagában is valamelyest történelemmé válik, egyre többet élünk meg, tapasztalunk abból a világból, ami körülvesz bennünket. Különös helyzetben vannak a mai ötvenesek, mert bár a háború után jöttek a világra, mégis harcot folytattak, döbbenetes változásokat kényszerültek át- és megélni a mögöttük álló fél évszázadban. Benne volt a Rákosi érát követő és a következményeként kirobbant ’56-os forradalom minden megtorlása, a „gulyáskommunizmus” kádári diktatúrája, az egyes társadalmi rétegek lehetetlenné tétele, negatív diszkriminációja és sorolhatnám. Ezt követték a rendszerváltoztatás reményteljes esztendei, mint később kiderült, annak minden, tapasztalatlanságból eredő tévedéseivel, hibáival együtt. Mindenesetre az 1867-es kiegyezést követő „boldog békeidők” nem ismétlődtek meg, az akkori gyarapodás, gazdagodás, amikor senkit nem érdekelt, hogy mi történik a parlamentben és az emberek sokkal inkább Mikszáth karcolatain szórakoztak, pártviszályok és parlamenti csatározások, megszorítások, fölösleges és ostoba rendelkezések sora nehezítette az elszegényedő, sok esetben a nyomorba süllyedő, megélhetési nehézségekkel küszködő honfitársaink életét, a mi életünket! Ám a várva várt és remélt szebb napok reményében a magyarság egy birka türelmével tűrte és tűri mindezt a mai napig.

Talán csak az olyasmire kapjuk föl a fejünket, hogy országosan mintegy ötvenezer gyerek éhezik, hogy a nyári időszakban –a napközik bezártával- a napi egy tál meleg ételhez sem jutnak hozzá, hogy a rezidensek tömegesen hagyják el az országot, ahol már-már orvoshiány van, hogy akad tanár, akinek élete során mindössze egy munkahelye volt, de az oktatási intézmények megszüntetése, összevonása okán immár a harmadik iskolában tanít (A Hell összevonva a Bottyánnal, majd az összevont iskolák összeházasítása a Szent István Gimnáziummal Szent Imre neve alatt, ami egyébként történelmileg egészében indokolatlan stb.)
És itt meg is érkeztünk Esztergomba. Meggyőződésem szerint Szent István városában semmi egyéb nem történik, mint a leképződése kicsiben annak, ami országosan jellemző.(Választási kampánya során Orbán Viktor mindenesetre nem ezt ígérte!!) Mindennemű polgári kezdeményezés, próbálkozás, jó szándék alárendelődik a pártoskodásnak, csak ez nálunk nem Orbán kontra Gyurcsány, hanem Meggyes kontra Tétényi név alatt fut, ám kicsiben van olyan jelentős és fölháborító, amint az parlamenti szinten. Csak mivel kicsiben koncentrálódik, és mi éljük meg közvetlenül, fájdalmasabb mint az országos csatározások és azok közvetve-közvetlenül tapasztalható következményei.
A sokak által ismert Sáska úr saját pénzéből -nem bírván elnézni a város közterein kialakult állapotokat-, ötvenezer forintot szánt arra, hogy virágokkal ültesse be Esztergom néhány elhanyagolt ágyását. Mi lett a következménye? Följelentette a helyi Fidesz frakció. Nem megköszönték, nem díszpolgárnak jelölték, mint Orbán Viktort – följelentették! Pusztán azért, mert az ötlet Tétényi Évától származott és leginkább azért, hogy minél lepusztultabb állapotba hozzák, és hagyják kerülni a várost, bizonyítva a polgármester asszony alkalmatlanságát. Lassan odáig jutunk, hogy ha valaki összesöpri a járdát a portája előtt, az is mehet a bíróságra. Ez nem kisstílűség, nem csupán rosszindulat, egyszerűen skandallum – botrány! Jogosan háborodott fel a történteken Marosi Miklós tanár úr, akinek fölmenője, vitéz Waldvogel József indította el a két világháború között a „virágos Esztergomért” mozgalmat. Félreértés ne essék! Genetikailag vagyok jobboldali és neveltetésemből adódóan keresztény érzelmű, tehát teljes mellbedobással a Fidesz mellett kellene állnom, amint álltam is mindeddig, na de ebből azért nem kérek. Amint nem kérek a Máltai játszótér, illetve a Montagh iskola bezárásából, vagy a Balassa Múzeum elsöpréséből sem és általában a városban kialakult botrányos állapotokból összességében. A magam részéről nem vagyok Tétényi párti, na de Meggyes párti sem! Ha személyes érdekek, önös karrier, sértődöttség, részrehajlás vezérli és irányítja ezt a várost, akkor innét épp úgy el kell menni, amint a rezidensek mennek el az országból. Tessék megnézni, hogy néz ki ez a város? Az az Esztergom, amely a kommunista érában megszenvedte klerikális múltját, puszta létezését. Mit bánom én, harapdálja egymás torkát a polgármester asszony és az ellenzéke! De tegyék azt a szintén lepusztult Bottyán palota falain belül és tegyék legalább a jobbítás szándékával! A város lakói –magamat is beleértve- ebből mindössze arra vagyunk kíváncsiak, hogy mindebből mit profitál, vagy profitál-e Esztergom? Úgy tűnik – semmit. Olyasmiről azonban, hogy alapvetően dicséretes, saját zsebből történő, a város érdekében indított polgári kezdeményezés följelentéshez vezetne még életemben nem hallottam. Kezdem azt hinni, hogy megalapozott az indítvány: egytől egyig tűnjenek el a város éléről, hátha akad még néhány tisztességes ember, aki a helyükbe lépve végre a várossal foglalkozna és nem a saját vélt – vagy valós sebeit nyalogatná. Tegyenek följelentést egymás ellen, de ne azt, azokat hurcolják meg, akik számára -helyettük- fontos ez a város, és szívügyüknek tekintik sorsát, jelenét és jövendőjét. Ebből mindenesetre sokunknak, mindnyájunknak elegünk van!