A Muravidék Baráti Kör kiállítása a magyar kultúra egysége jegyében
Úgy gondolom, hogy a Vármúzeumnál aligha akad Esztergomban méltóbb és alkalmasabb hely a történelmi Magyarország szinte minden sarkához ezer szállal kötődő alkotók műveinek bemutatására. A „Triptichon”, melynek egyik eleme a meghívót ékesti, tanúsítja, hogy a művészek tudják, ismerik és vallják a magyarság és az Esztergomi Várhegy összetartozását. Ez a kiállítás, ha nem is szándékoltan, de szerencsésen illeszkedik ahhoz a rangos zenei eseménysorozathoz, amellyel napjainkban itt a Várhegyen emlékezünk – születése bicentenáriumán – a „hangok nagy tanárjára”, magyar hazájának mindig hű fiára, Liszt Ferencre.
A Muravidék Baráti Kör programjának lényeges eleme az anyaországi és a határunkon túl élő művészek egymásra találásának elősegítése, a magyar kultúra egységének felmutatása, alkotó tehetségük eredményének megismertetése a művészetszerető közönséggel.
A kiállító művészek életútja ismeretében kirajzolódik lelki szemeink előtt az a virtuális térkép, amelyen felragyog a felvidéki Párkány, Rév-Komárom, Szőgyén, Érsekújvár, Pozsony és a távolabbi Nyitra, a muravidéki Lendva, a vajdasági Újvidék, az erdélyi Marosvásárhely és Kolozsvár, a kárpátaljai Ungvár, az ausztriai Zell am Zee, a kanadai Hamilton neve. Az anyaország városai közül Budapest, Esztergom, Kapolcs, Eger, Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza és Pécs szerepel a leggyakrabban a szellemi központok sorában.
Érdemes, ha nem is a teljesség igényével megemlítenünk azokat a művészeti műhelyeket, amelyek meghatározó szerepet játszottak e 39 alkotó személyiség művésszé válásában. Ezek között találjuk a Képző- valamint az Iparművészeti Egyetemet, az egri, a nyíregyházi és a pécsi tanárképző főiskolákat, az esztergomi tanítóképző főiskolát. A határon túlról és Európa más országaiból, az Ungvári Iparművészeti Főiskolát, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemet, a prágai Károly Egyetemet, a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát, a Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolát és az ontarioi College Art-ot. A sort tetszés szerint bővíthetnénk a művészeknek otthont, szellemi közeget biztosító intézmények, alkotótelepek, szabadiskolák, a jeles mesterek sorával is. Ám ezek ehelyütt való számbavétele szétfeszítené egy újságcikk kereteit.
A Muravidék Baráti Kör professzionálisan megrendezett tárlata az alkotások minősége és a vállalkozás grandiózus volta miatt, éppen úgy helyet követel Esztergom rangos kiállításokat összegző annalesének – ha van ilyen – lapjain, mint az 1928-ban rendezett országos egyházművészeti kiállítás, melynek rangját többek között Edvi Illés Ödön, és II. Szilveszter pápa sírkövének mestere, a jeles szobrász, Damkó József részvétele adta meg. Itt jegyzem meg, hogy talán volna értelme annak, hogy múzeumi raktárból ismét belső, de nyilvános térbe kerüljön a művész Prohászka Ottokárt mintázó szobra, mely egykor az Ószeminárium látnivalóit gazdagította. A kiállítások sorát folytatva említhetjük a Tamás Galéria híres vándorkiállítását, amely 1934-ben „A XX. század magyar művészete” címmel, az esztergomi Széchenyi Kaszinóból indult országos körútjára. Ezen a tárlaton 30 olyan jeles kortárs művész alkotásai szerepeltek, mint Rippl-Rónai, Mednyánszky, Csók, Kernstok, Aba-Novák, vagy az őstehetség Derkovits Gyula.
Időben nagyot lépve, ebbe a sorba illeszthető a Keresztény Múzeum 1956-ban életre hívott művészettörténeti jelentőségű kiállítása, melyen Európai Iskola tagjai Anna Margit, Bálint Endre, Gadányi Jenő, Kornis Dezső, Szántó Piroska és mások alkotásai szerepeltek.
Természetesen nem feledkezhetünk meg, a magyar fotográfia megújításában jelentős szerepet játszó Esztergomi Fotóbiennáléról, már csak azért sem, mert ennek az 1976 óta két esztendőnkét megrendezett, tárlatsorozatnak hosszú éveken át szolgált otthonául a Vármúzeum.
Ez a mostani kiállítás méltán illeszkedik ebbe a sorba, mert különleges jelentőségűvé vált azzal, hogy egy térben mutatja be a határon inneni és túli művészek alkotásait. Bizonysága annak is, hogy az újjáépített Mária Valéria-híd és az Európai Unió nyújtotta lehetőségek eredményeként Esztergom és Párkány együttes vonzásával betölti a Rév-Komárom és a Budapest-Szentendre közötti „légüres” képzőművészeti, szellemi teret.
Az immár harmadik alkalommal megrendezett „Szín-képek” tárlat, változatos technikákkal készült alkotásaival, műfaji sokszínűségével elvarázsolja, rabul ejti a nézőt. Az olaj, a vegyes technika, a pasztell, a tűzzománc, a fotográfia és a szobrászat műfajaiban alkotók élnek a fantázia és a valóság által kínált tematika és technika megszámlálhatatlan variációs lehetőségével. Mindezek kétségbevonhatatlanul bizonyítják a kiállítók mesterségbeli felkészültségét, alkotói invencióját.
A falakon, tárlókban elhelyezett művek megállásra, elmélkedésre késztetik az olykor szarkasztikus, olykor szelíd humorra, vagy a tájra, a természeti szépségekre, a vegetáció izgalmas világára fogékony lelkeket éppen úgy, mint az epikus tartalmú művekre rezonáló nézőt.
A kiállításokat bemutató írások kánonja szerint most a művészek és alkotásaik bemutatása, méltatása következne. Most megszegem ezt a kánont és ezt önökre, a kiállítás potenciális nézőire hagyom.
Kedves kötelezettségem viszont, hogy megköszönjem Ruda Gábornak a Muravidék Baráti Kör Kulturális egyesület elnökének, a kiállítás létrehozásában kifejtett áldozatos munkáját.
A Vármúzeum igazgatójának pedig, azt hogy a múzeum nagytermében adott helyet ennek a tárlatnak.
){kind=link}