Póka Halas bácsi meséi. Saci és Öcsi Gondolatországban, szerzői kiadás, Ipolybalog, 2019
Napjainkban, amikor az az irodalomtörténész, aki évtizedeken át gyermekirodalmat tanított és színes borítójú mesekönyvet vesz ma a kezébe, mélyen elgondolkozik. A kérdés: Hová jutott korunk világa? Miért vált szinte harci eszközként gyermekeink, unokáink és dédunokáink korának mesekönyve? Miért kell a nagymama korú írónőknek tollal megküzdeni ifjú nemzedékeink tiszta, szép és erkölcsös jövőjéért? Szerzőnk mesekötete erre tesz ígéretet, megküzdve és eltávolodva a kütyüktől, a mai hamis gyermeknevelési ideológiáktól és a klímafélelemtől. Minden jóféle könyv szerzői ajánlással indul, ám itt a borító hátlapján Póka Halas bácsi mint mesemondó, szép ígérettel vezényli el az olvasókat saját világa alapján Gondolatországba: „Tudjátok, a gondolataitok valóra válnak majd, mert minden tett szülőanyja a gondolat.” A borító első oldalán pedig a folyóparton üldögélő mesemondónk két kiskamasz társaságában látható, akiket valójában az író-szerző másik fajta, talányos ajánlásából ismerünk meg: „Meséskönyvemet Franciskának és Misikének, két kisunokámnak ajánlom, valamint egy barátság emlékére.” (109. oldal) Tehát: művét a szerző a kiskamasz nemzedéknek ajánlja. Az emlékezés pedig bizonyára a Póka Halas bácsival való régi ismeretségből maradt meg. Ezt a talányt a kezdő, bevezető fejezet látszik igazolni, amely a könyv szerkezetében, majd sok-sok esemény sorozataként egy név nélküli folyó partján történik. Lehetett volna akár Ipolynak is nevezni. Az utazások és a cselekvések reális földrajzi helyszíne sincs meghatározva. Nem tudjuk, mely ország, mely vidékéről ajánlja mind az élő mesemondó, mind pedig a szerző a Gondolatországba való utazásokat. Reális utazást csak annyit találunk, hogy egy anya a Magas-Tátrában dolgozik. Tehát: meseszerzőnk olyan, ún. mű-mesekönyvet írt, amelyben több és többféle szál fut és fonódik össze: a kiskamaszok reális és meseszerhű élete; egy meg nem nevezett vándorló, ősi nép, nemzetség rejtett történelme. Szókincséből ilyen szavakat találunk: honfoglalók, Vének tanácsa, melynek fő tudósa a sámánokra emlékeztet, gödölye- és vaddisznótor (de hol van a torolt ló?); tűzugrás, tűzőrző lányok; sátor, de nem jurta, tornyos várak, táltos ló, igric, csodaszarvas, regös, boglár, tarsolylemez. Ez a szókincs a magyar nép ősi történelmét sejteti, de mégsem ugyanaz. Másrészt többször felleljük a kötelező mesevilági elemeket is a világmesékből és a varázsmesékből. A könyv cselekményvilágának ez is az egyik fő szála. Segítőtárs: Tima, a varázstündér és a főszereplő gyermekek: Saci, Zétény, Bendegúz. A folytatásos történelmi szálon reális magánéleti élményeket és vallomásokat találunk az emberiség gonoszságairól: háborúkat, hadiárvákat, üldöztetést, veréseket a börtönben, majd eljutunk az olvasásban egészen a mai környezetvédelemig. A gonosz meseszerű motívuma is megjelenik, melyben a boszorkányság legyőzése a tét. Ez ugyan népmesei elem, ám a könyvben összekapcsolódik a bibliai özönvízzel. A kereszténységből kölcsönzött IHS jel-motívum pedig gondolatban az ősnépek rovásírási kultúrájának keletkezésére utal. Kérdéseket vet fel e sorok írójának még egynéhány jelkép szerzői magyarázata az egyenlő szárú keresztről, a háromágú szeretetlángról és a négy mezőről. Csak sejtjük, hogy mindez a bibliai hitvilágnak a sajátos megidézése.
Visszatérve a mesekönyv elejéhez, természetesnek véljük, hogy a mesemondó bácsi világában a réges-rég keletkezett nemzetségi ragadványnevét igazolva jelenik meg a mélységes természetszeretet. Kiemelte benne a vízi világot. Főszereplő lény pedig a hal. Ez a valóságos élőlény a könyv második, didaktikai részében a szerző jóvoltából funkcionális és munkáltató szerepet nyer. Póka Halas bácsi pedig a kötet 105. oldalán bölcs mondataival búcsúzva kiballag a könyvből. A gondolatországi meséknek tehát vége, és a szerző ezután átmenetet képez a kötet második, munkafüzet jellegű, mintegy 15 oldalához. A kétoldalas reálmese fejezet címe: Saci az iskolában. A meglepetés visszaível a kezdeti fejezetek gyermekbemutatásaihoz. Megjelenik két külföldi gyerek, Tima, a tündérnevű lány és Bendegúz talányos beiratkozása magyar nyelvű iskolába. Itt látjuk először nyomtatásban a magyar szót mint jelzőt. Jó, ha visszaidézzük Tima, az apró tündérlány búcsúszavát, és újból elgondolkodunk rajta: „Álmaink és gondolataink mindig valóra válnak, de csak akkor, ha merünk álmodni és gondolkodni.” Várható, hogy a gyermek olvasó itt kérdezni fog: Ki és mi volt előbb? Az iskolás lány Tima, vagy a tündérlány Tima? Ki, mit mondott előbb, és mi a reális valóság?
Elérve olvasásunkban a 110. oldalt, immár harmadik ajánlást kapunk a szerzőtől: „Tanuljuk meg az ősmagyarok rovásírását, ha szeretünk gondolkodni.” Ehhez találunk is a kötetben megfelelő szakembereket és oda-vissza ábécét, leírást is. Ehhez társul a Póka Halas bácsi vízi- és halismeretével dúsított és gazdagított illusztrációs anyag. Zétényi Csukás László fotóművész járult hozzá különleges, víz alatti képeivel és Nagy Tivadar felszín feletti színes fényképfelvételeivel. A képeket funkcionális, didaktikai és írásbeli feladatok kísérik az olvasó számára.
A könyv illusztrációs, egyéb és különféle ágai még: a szerző cselekményekre, helyszínekre és személyi megjelenésre utaló ceruzarajzai, a gyermekirodalmi mondókák, az igricénekek és a kiemelt betűtípusok. Ajánljuk ezt a vegyes műfajú mesekönyvet az érdeklődő, nagyon sokféle ismeretanyagot kedvelő és befogadó gyermekeknek és szüleiknek, akik majd segítenek értelmezni Gondolatország gazdag mesevilágát.
