Press "Enter" to skip to content

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE

“Malackodtak” a nyergesi pincegazdák

 Ha ragaszkodunk a tényekhez, az a bizonyos malac inkább egy 180 kg-os hízott sertés volt, ez azonban nem változtat azon a – számára legalább is- szomorú tényen, hogy rövid földi pályafutása egy napsütéses februári reggelen a nyergesújfalusi Szénás- völgyben véget ért.

Digitális kamaszok

 Botorság lenne vitatni, az Internet jelentős – sokak szerint túlzott – hatással van a gyermekek pszichés fejlődésére. Korunkra megváltoztak a „felnőttek” által eddig megszokott és elfogadott érintkezési szokások, átalakultak az olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. A fiataloknak a számítógép immár nemcsak munkaeszköz, használati tárgy, vagy információ-tároló, hanem játszótárs, találkahely és egy mód az áhított – és a magyar társadalom betegsége okán odahaza sajnos kevéssé megélhető – én kialakítására. Ez az énkép azonban elenyésző esetben egyezik a valóságossal, ami tragikus önértékelési problémákhoz vezet. Ám mielőtt ítélkeznénk, ne feledjük, a „kórt” – értve alatta társadalom széthullását, züllését – nem a gyermekek terjesztik – ők pusztán jelzői, fokmérői a betegségnek. A torzulásokért egyedül magunkat okulhatjuk.

Kinek és minek?

 Hatalmas földvár található a Gerecse oldalában, az egykori Serédi-kastély környékén. A Magyarország Régészeti Topográfiája által is jegyzett erősség építése ideje, kivitelezője bizonytalan. Némelyik régész szerint kettő, másik szerint háromezer esztendős, de akad olyan szakember, aki ötezer évre teszi a korát. E rejtélyes műszaki alkotás amúgy nincs egyedül – légvonalban nem messze tőle valakik anno felhúztak egy másikat is. Az alant olvasható írás válaszok nélkül vet föl kérdéseket.

Adunk a látszatra

 „Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerűséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerű dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínűleg már megszereztünk. „
Tuti gimi c. film

Történelmi adalékok Esztergom megyei jogú várossá tételéhez

 Sze nt István államalapító tevékenysége szoros összefüggésben áll a hazai egyház megalapításával, amint ez a középkorban mindenütt jellemző, egyik a másikát feltételezi. A vármegyerendszer kiépítését –amint Fraknói Vilmos is rámutat- megelőzi az egyházszervezet kialakítása, így a szerveződő megyék legelsőbbike éppen Esztergom vármegye volt a 11. században.

Megemlékezés – egy kicsit másképp

 Hagyományteremtő céllal rendezték meg az I. Forradalmi Emléktúrát március 15- én Nyergesújfalun. A szervezők azt szeretnék, hogy ez a nap ne csupán munkaszüneti nappá szürküljön. „Emlékezni nem kötelező, de a becsület megkívánja”- írták a meghívójukban.

Egy régi-új médium arcvonásai

 Íme, elérkezett az ideje, hogy mélyen magunkba szippantsuk a friss tavaszi szellőből kiáradó üdítő, reményekkel teli levegőt, és ismét élettel töltsük meg folyóiratunkat, az Esztergom és Vidékét! Az az életerő, tenni akarás, amely néhány nemzedékkel ezelőtt Kőrösy Lászlót áthatotta, nem szűnt meg létezni, mert ez egy olyan erő, ami a közösség legmélyebb szöveteibe ágyazódott bele, sőt, bizonyos értelemben független tőle. Elpusztulni nem szokása, időnként (rendszerint ha elhanyagolják, nem törődnek vele) mély álomba merül, ám a szép, őszinte szavakat kedveli, és ha ilyeneket hall, nyomban felébred. Nincs szüksége varázslatra, misztikus ráolvasásra, csupán szívből jövő, emberi érintésre.

Vajon mennyien leszünk?

 A kérdést úgy is feltehetném, hogy vajon mennyien maradtunk. Mármint magyarok a Szlovák Köztársaság területén. Ezt a kérdést valószínűleg nagyon sokan felteszik még májusig, amikor hivatalos népszámlálásra kerül sor Szlovákiában. Az előzetes felmérések azt vetítik előre, hogy csökkenni fog a magukat magyarnak vallók száma az országban.

Galéria

A képeket Izsó Zoltán készítette.

Szlovák nyelvlecke Párkányban

 Már régen megfogadtam magamnak, ha csak lehet, nyitott füllel és szemmel járok, még az amúgy eseménytelennek tűnő párkányi utcákon is, hisz sose lehet tudni milyen érdekességet lát vagy hall az ember. Még decemberben történt, hogy a sétálóutcán a pár, portékáját kínáló kézműves asztala előtt elhaladva egy rövid beszélgetésre lettem figyelmes. „És szlovákul nem tud?” – kérdezte hallhatóan szlovák akcentussal egy középkorú hölgy az egyik kézművestől. „Én Esztergomból jöttem, nem beszélek szlovákul” – hangzott a válasz. „Jövőre azért már szlovákul is meg kellene tanulni valamit!” – kaptam fel, illetve fordítottam hátra a fejem a válaszra adott válaszon, de többet már nem is hallottam, mert elég messze jártam a párbeszéd helyszínétől.