Hagyományteremtő céllal rendezték meg az I. Forradalmi Emléktúrát március 15- én Nyergesújfalun. A szervezők azt szeretnék, hogy ez a nap ne csupán munkaszüneti nappá szürküljön. „Emlékezni nem kötelező, de a becsület megkívánja”- írták a meghívójukban.
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE
Íme, elérkezett az ideje, hogy mélyen magunkba szippantsuk a friss tavaszi szellőből kiáradó üdítő, reményekkel teli levegőt, és ismét élettel töltsük meg folyóiratunkat, az Esztergom és Vidékét! Az az életerő, tenni akarás, amely néhány nemzedékkel ezelőtt Kőrösy Lászlót áthatotta, nem szűnt meg létezni, mert ez egy olyan erő, ami a közösség legmélyebb szöveteibe ágyazódott bele, sőt, bizonyos értelemben független tőle. Elpusztulni nem szokása, időnként (rendszerint ha elhanyagolják, nem törődnek vele) mély álomba merül, ám a szép, őszinte szavakat kedveli, és ha ilyeneket hall, nyomban felébred. Nincs szüksége varázslatra, misztikus ráolvasásra, csupán szívből jövő, emberi érintésre.
A kérdést úgy is feltehetném, hogy vajon mennyien maradtunk. Mármint magyarok a Szlovák Köztársaság területén. Ezt a kérdést valószínűleg nagyon sokan felteszik még májusig, amikor hivatalos népszámlálásra kerül sor Szlovákiában. Az előzetes felmérések azt vetítik előre, hogy csökkenni fog a magukat magyarnak vallók száma az országban.
A képeket Izsó Zoltán készítette.
Már régen megfogadtam magamnak, ha csak lehet, nyitott füllel és szemmel járok, még az amúgy eseménytelennek tűnő párkányi utcákon is, hisz sose lehet tudni milyen érdekességet lát vagy hall az ember. Még decemberben történt, hogy a sétálóutcán a pár, portékáját kínáló kézműves asztala előtt elhaladva egy rövid beszélgetésre lettem figyelmes. „És szlovákul nem tud?” – kérdezte hallhatóan szlovák akcentussal egy középkorú hölgy az egyik kézművestől. „Én Esztergomból jöttem, nem beszélek szlovákul” – hangzott a válasz. „Jövőre azért már szlovákul is meg kellene tanulni valamit!” – kaptam fel, illetve fordítottam hátra a fejem a válaszra adott válaszon, de többet már nem is hallottam, mert elég messze jártam a párbeszéd helyszínétől.
Nem, nem én tettem ezt a bátor kijelentést, bár lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy Párkány nem egy porfészek a Duna partján, annak is Pozsony és Budapest közti szakaszán. Most viszont mindenki megbizonyosodhat a fenti cím igaz állításáról. Ugyanis több helyen megjelent egy hír, mely szerint a Slovakregion elnevezésű internetes portál által meghirdetett versenyen Párkány bekerült a tíz legszebb szlovákiai város közé.
A mintegy húsz éve működő civil szervezetek szakmai tevékenységeik mellett többféle célt tűznek maguk elé. Ilyen pl. az, hogy valamely érintkező, vagy hasonlatos, tudományos vagy kulturális tárgykörben kapcsolatfelvételt, jobb esetben együttműködést kezdeményeznek. Jó példa volt erre a „Dunakanyar-népvándorlás-honfoglalás c. gödi konferencia (2004. október 1.) a gödi székhelyű Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület (MŐME), a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) tagsága és a Dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyv és Lapkiadó szerkesztősége ismerkedett egymással. Közös témakör volt az őstörténeti-biológiai és a magyar történelmi-ifjúsági tankönyvek bemutatása. (1. Csicsay Alajos-Balázsy Géza: Apáink öröksége. Állataink és növényeink könyve. Lilium Aurum Dunaszerdahely 1999. kiegészítő tankönyve az általános iskolai természetföldrajz-oktatáshoz. 2. Csicsay Alajos: Királyok, fejedelmek, kormányzók. Kiegészítő történelemkönyv. KATEDRA sorozat 24.k. Dunaszerdahely, 2003).
Ezt a címet szántam annak a, remélhetőleg majd fokozatosan bővülő sorozatnak, melynek célja a cseh és a szlovák irodalom egy-egy ismert alkotójának megismertetése az érdeklődő olvasókkal. Hogy miért éppen e két közép-európai irodalomra esett a választás? Nos, ennek nagyon egyszerű, mondhatni prózai – hogy a témánál maradjunk – oka van.
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
I deje volt elgondolkoznom azon, hogy rossz pályát választottam- mármint ha a párra lelés esélyeit nézzük. A pedagógus- elnőiesedett szakma. Már a főiskolán is csupa csajszi vett körül, aztán ez már csak így maradt a munkahelyemen is. Flört kollégával- kilőve! Valahogy mindig is az ellenkező nem vonzott.
){kind=link}